A reformer szultána

Afife Nurbanu szultána volt a valaha élt egyik legnépszerűbb, legjobb diplomáciai érzékkel rendelkező és legsikeresebb politikus-szultána a Nők Szultanátusának időszakában. Háborút akadályozott meg, emberek életét mentette, országok kapcsolatait állította helyre, regnálása során történtek a legnagyobb változások. Hogyan lehetett ennyire sikeres ez a nő éppen akkor, amikor az Oszmán Birodalom a hanyatlás szélére jutott? 

Korai évei

Amint azt tudjuk, az oszmán háremekbe érkező lányok mind rabszolgának számítottak, akiket gyermekként hurcoltak el otthonaikból. Egészen II. Mehmet szultán óta a birodalmi háremekbe nem kerülhettek nemesi származású nők és a szultánok nem házasodhattak sem más uralkodócsaládok tagjaival, sem ágyasokkal. Ezt azért emelem ki, mert Nurbanu az egyedüli kivétel ezen szabály alól.

Nurbanu ugyanis 1525 körül született két megbecsült velencei nemes, Violante Baffo és Nicolo Venier törvénytelen gyermekeként Cecila Venier-Baffo néven, majd Korfu szigetén nevelkedett édesanyjával. Itt esett oszmán fogságba Korfu 1537-es elfoglalása során és került Isztambulba. Nurbanu maga sosem hozta nyilvánosságra származását, de gyakran vallotta magát velenceinek. A későbbi II. Selim szultán még hercegsége alatt követeket küldött Velencébe, hogy titokban járjanak utána Nurbanu származásának. A követei sikerrel jártak és kiderítették, hogy Nurbanu valóban Venier-Baffo. Nurbanu tehát nemesi sarjként került a hárembe, ahol először az Afife nevet kapta, melynek jelentése "tiszta, ártatlan, szerény". Korát tekintve hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Süleyman szultán és Hürrem szultána egyik fiának háremhölgye lesz. Nurbanu korban mind Mehmet, mind Selim hercegekhez illett volna, személyiségével és szépségével (melyet a korabeli források mind kimagaslónak írnak le) hamar felkeltette Hürrem szultána figyelmét, aki a lányt Selim herceg mellé találta alkalmasabbnak. Egyes források szerint maga Hürrem adta neki a Nurbanu nevet, melynek jelentése "a fényt árasztó". Mások szerint a nevét Selim hercegtől kapta, ami nem lenne meglepő, ugyanis valóban Nurbanu lett az, aki fényt hozott a depressziós Selim életébe. 

A kedvenc ágyas

Selim hercegi tartományában végzett tevékenységéről és háreméről sajnos nem sokat tudunk, ugyanis Selim, mint a szultán harmadik örököse nem igazán került a figyelem középpontjába, mindenki arra számított, hogy a két népszerű herceg, Mustafa vagy Mehmet kerülnek majd trónra, így Selimmel és a többi herceggel ekkoriban nem sokat foglalkoztak. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy Nurbanu hamar Selim kedvence lett és kiemelt státuszban volt. Selim első gyermeke, Şah szultána 1544-ben még nem Nurbanutól született, de ugyanebben az évben, nem sokkal később Nurbanu is leányt szült Selimnek, Gevherhan-t. Innentől Selimnek kizárólag Nurbanutól születtek gyermekei, mástól ugyanis nem akart. Rögtön a következő évben, 1545-ben született meg Esmehan nevű lányuk, majd 1546-ban egyetlen fiuk, Murad herceg. Természetesen nem jelenthető ki, hogy Selim ne fogadott volna más ágyasokat is, azonban arra nagyon ügyelt, hogy senkit ne ejtsen teherbe. A háremek orvosai igen képzettek voltak és már ekkor is hatásos fogamzásgátló módszereket ismertek. Nurbanu pedig nem akart több gyermeket szülni, amire meglehetősen jó oka volt. Az oszmán szokások igen kegyetlenek voltak, a testvérgyilkosság pedig törvény volt. Ha Selim idősebb testvérei kerültek volna trónra, azonnal kivégeztetik életben lévő testvéreiket és azok fiait, hogy ne maradjon vetélytárs. Nurbanu ezért nem akart több fiút világra hozni, egy halála is éppen elég fájdalmas lett volna, Selim pedig mindezt tiszteletben tartotta. Selim megkövetelhette volna Nurbanutól az utódokat, mégsem tette, ami arra utal, hogy egyrészt nem számított arra, hogy ő kerül trónra, így nem tartotta olyan fontosnak a szapora gyermekáldást, másrészt tisztelte kedvencét és valószínűleg azonosult Nurbanu véleményével. Az már önmagában óriási eredmény, hogy egy hercegi ágyasnak lehetett véleménye, amit meg is oszthatott a herceggel.

Nurbanu a kivételes státuszáért Selim hercegi háremében azonban nagy árat fizetett, élete ugyanis Selim trónralépéséig tele volt aggodalmakkal. Mustafa herceg kivégzéséig (1553. október 6.) és Mehmet herceg haláláig (1543. november 7.) Selim és fia, Murad életét is féltette, de még a két herceg halála után sem lélegezhetett fel. Selim öccse, Bayezid herceg ugyanis lázadást szított Selim ellen, hogy őt és fiát kiiktatva ő maradjon az egyedüli trónörökös. Az oszmán trónért mindig véres harcok folytak, ugyanis a dinasztia hagyományai szerint a trón nem a legidősebb fiú joga volt, bármely herceg igényt tarthatott rá. A Selim és Bayezid között folyó harcnak végül Süleyman szultán vetett véget, aki 1562-ben kivégeztette lázadásért Bayezidet. Ekkortól vált biztossá, hogy Süleymant a trónon Selim követi majd. Ez természetesen magával hozta azt is, hogy Selim herceg és ágyasa, Nurbanu a figyelem középpontjába kerültek, innentől sorra készültek a feljegyzések róluk.

Nurbanu már Selim hercegsége alatt is olyan helyzetben élt, amilyenben senki azelőtt. Nurbanu volt Selim háremének első asszonya, a legmagasabb beosztású és legmagasabb fizetést kapó nő Manisában. Természetesen nem ő irányította a háremet, ám kiemelt státusza miatt kifejezetten sok többletjoga lehetett. Ezen kívül Nurbanu megbecsülése Selim által egyre inkább felkeltette a követek figyelmét is. Több olyan feljegyzés is készült, miszerint Nurbanu leülhetett a herceg jelenlétében, együtt étkezett és társalgott is vele, holott mindez tilos volt. Sőt, Selim különféle politikai ügyeket is megvitatott ágyasával és kikérte véleményét, ami egészen példátlan volt.

A Haseki szultána

Selim 1566-ban lépett trónra, ez pedig Nurbanu dinamikus felemelkedését is magával hozta. Selim, trónralépésével szinte azonnal megutalta Nurbanunak a Haseki rangot, mellyel Nurbanu szultánává emelkedhetett. Ez a lépés mindinkább Nurbanura vonta az emberek figyelmét, a követek is mindinkább kíváncsiak lettek a nőre, akit a szultán ilyen nagy becsben tart és sorra emlékeztek meg róla:  "Azt mondják, a Haseki egyedülálló módon tisztelve és szeretve van a szultán által mind szépségéért, mind páratlan intelligenciájáért." Sokan úgy tartják, hogy Nurbanu gyakorlatilag Sokollu Mehmet nagyvezírrel közösen irányította a birodalmat Selim helyett, ez azonban nem teljesen igaz. Nurbanu valóban egyeztetett Sokollu pasával és tanácsokat adott Selimnek is, de Hasekiként közvetlenül még nem avatkozott bele semmibe. Selim sem volt olyan gyenge szultán, mint ahogy azt sokan feltételezik, Selim rossz megítélése azoknak a korabeli forrásoknak köszönhető, akik csupa negatív dolgot írtak róla, mert nem szerették őt. Először is, az emberek nem arra számítottak, hogy ő kerül majd trónra, emiatt elégedetlenek voltak és mindezt Selimen töltötték ki. Továbbá Selim idején csúcsosodtak ki azok a változások, amelyek valójában már elődje idején megindultak. Selim nem tudta kielégíteni népe hódításvágyát sem, hiszen apja folyamatos háborúi kimerítették a kincstárat. Selim valójában jó diplomata volt és nem mellesleg vezetett sikeres hadjáratokat is, sőt az, hogy alkoholista lett volna sem bizonyított tény. Minden egyes szultán fogyasztott alkoholt, Süleyman is, és az előtte uralkodók is, de az ő esetükben ezt nem emelték ki negatívan a történetírók, hisz sikeres hódítók voltak. Selimmel szemben azonban olyan elfogultak voltak az emberek (rossz értelemben), hogy bármit tett, azt negatívan forgatták ki. Az ilyen szubjektív és elvakult feljegyzéseknek köszönhető, hogy mind a mai napig gyenge, alkoholista szultánnak tartják őt. Szerencsére nem kizárólag negatív leírások születtek Selimről. A közvetlenül a környezetében mozgó követek rendre feljegyezték Selim intelligenciáját, kedvességét, zene- és művészetpártolását, valamint, hogy milyen tehetséges költő. Ennek ellenére a sok alaptalan kritika valóban megviselte Selimet és egyre mélyebbre csúszott a depresszióba, ebben a helyzetben egyetlen támasza Nurbanu volt.

  Az államférfiak unszolására Selim új ágyasokat kezdett fogadni, ugyanis Muradon kívül nem volt más örököse. Korábban Selim nem tartotta fontosnak a fiúutódlást, hiszen nem számított arra, hogy szultán lesz. Selimnek még 6 fia született, de egyik gyermek anyja sem kapott kiemelt státuszt vagy fizetést. Ezek a nők 40 aspert kaptak naponta, míg Nurbanu 1000 aspert. Emellett Selim többször is nyilvánosan kijelentette, hogy Murad az örököse. Selim mindezt nyomatékosítandó törvényesen feleségül is vette Nurbanut. A követi beszámolók 1571. elejére datálják a frigy létrejöttét és úgy továbbították az eseményt, hogy a szultán a házassággal szerette volna kifejezni, mennyire szereti Nurbanut és, hogy egyetlen jogos örököse a házastársától született fia, Murad. A házasságkötés után emelkedett Nurbanu fizetése 1000 asperről 1100 asperre naponta. A házasság kapcsán Ragazzoni követ készített feljegyzést: "Murad herceg 22 éves, igen tehetséges és jó oktatásban részesült ifjú, aki nagyon elkötelezett a vallás iránt és, akit mindenki szeret, különösen édesapja, a Grand Signor. Az oszmán hagyományoktól eltérően hat hónappal ezelőtt Murad édesapja feleségül vette szerelmét, Murad anyját. 110 000 dukátos hozományt biztosított neki, mellyel túl akarta szárnyalni apja 100 000 duktáros hozományát, melyet Selim anyjának adott.". Nurbanu ekkorra kivételes befolyásra tett szert, ám hatalma még mindig nem ekkor érte el tetőpontját.

A Valide szultána

1574. december 12-én Selim szultán egy hirtelen baleset következtében elhunyt. Nurbanu értesült először a hírről és Sokollu Mehmeten kívül senki mással nem osztotta meg a szultán halálhírét. Célja az volt, hogy fia, Murad titokban tudjon Isztambulba érkezni, mielőtt bárki kihasználhatná a helyzetet, ezért követet küldött Muradhoz, Selim testét pedig jéggel konzerváltatta. Murad 12 nap múlva érkezett meg Isztambulba, és ekkor foglalta el a trónt.

Nurbanu valódi hatalma ekkor kezdődött el. Bár Hasekiként is befolyása volt sok mindenre, de inkább a háttérből támogatta Selimet és fokozatosan építette ki saját köreit. Valideként azonban azonnal munkához látott és saját embereit egyre magasabb pozíciókba helyezte. Nurbanu támogatói nem kisebb személyek voltak, mint az ötödik vezír, Lala Mustafa Pasa, Şemsi Ahmed Pasa, aki Mihrimah szultána veje volt és, aki I. Selimet, I. Süleymant és II. Selimet is szolgálta már, továbbá Gazanfer Aga, a fő-eunuch, Esther Handali, befolyásos zsidó asszony és Canfeda Kalfa, a hárem fő-kalfája.

Nurbanu az első olyan nő, aki a Haseki szultána rang után a Valide szultána rangot is viselhette. Bár a Valide szultána rang már korábban is létezett, ám III. Murad volt az, aki édesanyja, Nurbanu kedvéért legális, bejegyzett pozícióvá formálta azt. Ez azt jelenti, hogy korábban a Valide szultána csak mint "XY szultán édesanyja" szerepelt minden jegyzékben és a hárem könyveiben. Murad azonban létrehozta hivatalosan a Valide szultána rangot, ami egyike volt a legmagasabb beosztásoknak és pozícióknak a birodalomban. Innentől kezdve a Valide szultána nem csak a szultán anyja volt, hanem hivatalos posztot viselő személy, akit saját nevén kellett említeni és saját jogán viselhette ezt a rangot. Így "III. Murad szultán édesanyja" helyett Nurbanura már úgy hivatkoztak, mint "Nurbanu Valide szultána". Így szerepelt a jegyzékekben és így szignálhatta dokumentumait is. Ezzel a változtatással pedig nem csak a hagyományok szerint szokásos feladatköröket viselte a Valide (vagyis a szultáni hárem irányítását), hanem feladatai és lehetőségei is jelentősen megnőttek. Emellett Murad 2000 asperes napi fizetést jelölt ki anyjának. Talán egyik másik szultán sem volt annyira elkötelezett édesanyja felé, mint Murad, mindenben kikérte anyja véleményét, megfogadta tanácsait. Mindezt sikerült úgy kivitelezniük, hogy Murad rangja és befolyása is megkérdőjelezhetetlen maradjon, ne mondja azt senki, hogy az anyja irányítja.

A politikus és a jótékony

Nurbanu valideként mély nyomot hagyott a birodalom életében. Híres volt Velence-párti politikájáról, levelezett a velencei dózséval is, aki nem mellesleg a másodunokatestvére volt.  Befolyása olyan komoly volt e téren, hogy nem csak kisebb kereskedelmi egyemények létrejöttét segítette, de konkrét háborút is megakadályozott. Erre nemsokkal halála előtt került sor. Mikor megtudta, hogy a tengernagy, Kiliç Ali Pasa a velenceiek provokálására reagálva háború indítását akarta javasolni a szultánnak, Nurbanu azonnal üzenetet küldött a pasának, hogy az semmiképpen se merészeljen Murad elé állni az ötlettel. A pasa a levelet már akkor kapta meg, mikor a szultánnál várt audienciára, így amikor behívták, ijedtében az összezavarodott pasa eldobta a levelet, amit viszont egy szolga segítő szándékkal azonnal felvett és visszaadott neki. Ez már Muradnak is szemet szúrt és természetesen rákérdezett, hogy mi az. A pasa azonban csak annyit válaszolt, hogy nincs már jelentősége, a Valide szultána ugyanis ellenzi, Murad pedig ezt hallva nem is firtatta tovább az ügyet. Nurbanu hatalmát jól mutatja egy 1582-es esmény, amikor is összekülönbözött a nagyvezírrel, Sinan Pasával. A nagyvezír nyíltan azt merte mondani Nurbanuról, hogy "nem a nők tanácsa uralja a birodalmat és a befolyás sem náluk nyugszik, még akkor sem, ha minden áron azt akarja bebizonyítani, hogy így van". Erre természetesen Nurbanu úgy döntött, hogy megmutatja a pasának, mekkorát tévedett és egyszerűen közölte fiával, hogy Sinan Pasát menessze posztjáról, így a pasa hamar pozíció nélkül találta magát. Nurbanu a velencei dózse mellett rendszeresen levelezett Medici Katalin francia királynéval is. Medici Katalinnal való levelezésének köszönhető, hogy sikerült stabilizálni a két ország kapcsolatát és követeket küldeni egymás országaiba. Emellett pedig sógornője, Mihrimah és lánya, Esmehan segítségével elérte, hogy a franciák szabadon bocsássanak két, korábban a tengeren fogjul ejtett török nőt.

Nurbanu nemcsak politikai téren vált híressé, de jótékonykodása és építkezési projektjei miatt a nép szimpátiáját is hamar elnyerte. Mimar Sinan birodalmi főépítész segítségével létrehozta az Atik Valide (Öreg Valide) komplexumot Üsküdarban. Az építkezés II. Selim engedélyével kezdődött el még uralkodása alatt. Különösen érdekes, hogy ezekben az engedélyekben, melyeket Selim állított ki és írt alá, Nurbanut Valide szultánaként említi, holott ekkor még nem volt az. Végül 1583. őszére a komplexum elkészült. Ez az építmény volt az első a fővárosban, melyet a dinasztia egy nőtagja építtetett és két minarettel is rendelkezett. A komplexumban a mecset mellett helyet kapott többféle iskola, szúfi szállás, valamint egy kiemelkedő módon felszerelt kórház és az első könyvtár, melyet valaha is létrehozott egy nő a fővárosban. Emellett szegénykonyha is volt, ahol rendszeresen ételt osztottak a rászorulóknak. Bár komplexumában is volt fürdő, a szultána a városban még rengeteg fürdőt építtetett vagy újíttatott fel.

Azonban nem csak a grandiózus építkezései tették Nurbanut jótékony személlyé. Yeni Kapinál építtetett magának egy rezidenciát, ahol gyakran fogadott vendégeket és hallgatta meg a panaszokat. Emellett személyesen vett részt a pénteki nyilvános imádságokon is. Ez a szokás eredetileg a szultán feladata volt, épp ezért kiemelkedő, hogy ezt a hagyományt Nurbanu folytatta. Egy olyan eset is ismert, amikor Nurbanu közemberek segítségkérését fogadta. Egy Yasemin nevű asszony kérte Nurbanu segítségét fia kiszabadítására, aki 1571-ben esett palermói fogságba. Nurbanu megígérte és közben is járt az asszony érdekeiért. Emellett Nurbanunak volt egy örökbefogadott fia is, Mahmud, akinek pontos eredete és az, hogy miért fogadta őt örökbe Nurbanu, nem ismert. Nurbanu kiemelt figyelmet fordított a fiú nevelésére, aki így fokozatosan emelkedett a ranglétrán is. Emellett a Valide szultána az egyik unokáját, Ayşét is a fiúhoz akarta adni feleségül. Nurbanu híresen rossz viszonyt ápolt Murad kedvencével, Safiyével, azonban Ayşe volt unokái közül az, aki a legkevésbé sem hasonlított Safiyére, talán emiatt kedvelte őt legjobban Nurbanu és akarta nevelt fiához adni. A házasság azonban végül nem jött létre, Safiye ugyanis megakadályozta azt. Nurbanu és Safiye kapcsolata az egyik legrosszabb anyós-meny viszony a dinasztia történetében, folyamatosan próbálták egymást ellehetetleníteni, Murad szultán azonban olyan elkötelezett volt anyja iránt, hogy rendszerint Nurbanunak kedvezett.

Halála és emlékezete

Nurbanu 1583-ban visszavonult saját palotájába, Bahçesaray-ba romló egészsége miatt. Ezzel tulajdonképpen végérvényesen visszavonult a politikától. December 6-án Muradért követ sietett és vitte neki a hírt, hogy édesanyja a halálán van. Murad órákig zokogott és lamentált azon, hogy egyedül marad ebben a világban édesanyja nélkül. Nurbanu még halálának közeledtével is igyekezett fiát politikai tanácsokkal ellátni, emellett megeskette őt, hogy a hárem irányítását nem Safiyének adja majd át, hanem egyik hűséges szolgálójának, Canfedának. Murad megígérte és meg is tartotta ezt. Így tehát Nurbanu még halálakor is, utoljára keresztbe tett Safiyének, hiszen az Murad haláláig nem uralhatta a háremet és nem vehette át Nurbanu pozícióját, a hárem irányítója Murad haláláig Canfeda Kalfa volt.

Nurbanu végül másnap, december 7-én reggel hunyt el, fia pedig végig mellette volt. Haláláról sok legenda kering. Egyesek szerint túlzott Velence iránti elkötelezettsége miatt mérgezte meg egy genovai ügynök, mások szerint riválisa, Safiye mérgeztette meg őt. Azonban a valóság minden bizonnyal kevéssé drámai. Egyre több olyan feljegyzés kerül napvilágra, amely egyértleműen jelzi, hogy a Valide szultána egészsége fokozatosan romlott az 1580-as években, így természetes okok következtében hunyhatott el. Jótékony természetét mutatja, hogy halálával felszabadíttatta 150 női szolgálóját és mindegyiket 1000 arannyal bocsátotta útjára. Emellett vagyonának nagyrészét is alapítványaira hagyta, csak egy kisebb részt adott a birodalmi kincstárnak.

Nurbanu nem csak életében volt kiváltságos helyzetben, de halálában is. A hagyományok szerint a temetések során a szultán a palotában maradt gyászolni, Murad azonban gyalog kísérte anyja koporsóját zokogva, ami példátlan volt az Oszmán Birodalom történetében. Talán éppen ennek köszönhető az is, hogy Nurbanu szultána az egyetlen nőtagja a dinasztiának, akiről miniatúra készült. Habár nem őt magát ábrázolja, hanem a temetését, ez akkor is kivételes. Murad egyébként szándékosan Hódító Mehmet mecsetjében tartotta meg az imádságokat, ez feküdt ugyanis legtávolabb a palotától, ahol Nurbanu elhunyt, emiatt pedig ezen az útvonalon nyílt lehetősége a legtöbb embernek elbúcsúzni a szeretett szultánától. Isztambul népe pedig nem is volt rest kimutatni szeretetét, ugyanis hatalmas tömeg hömpölygött Isztambul utcáin a búcsúztatás és temetés idején. Szemtanúk szerint akkora volt a tömeg, mint a szultánok temetésén szokott. Halála után így írt róla Morosini követ: "Néhányakat elszomorított halála, másoknak nyugalmat hozott, mindenkinek aszerint, ahogy saját érdeke diktálta. Sokaknak adott ugyanis kiemelkedő előnyöket fiával való szoros kapcsolata miatt... Akárhogyan is, az egész világ elismerte, hogy ez a nő volt a valaha volt legnagyobb jóság, bátorság és bölcsesség."

Murad, hogy fokozza anyja megbecsülését, a szokásokkal ellentétben nem külön türbébe temette őt el, hanem közvetlenül édesapja, II. Selim mellé. Addig a szultánok kizárólag egyedül nyugodhattak türbéjükben, Murad azonban nem akarta elválasztani édesanyját és édesapját egymástól. Ezzel Selim és Nurbanu lett az első házaspár, akiket közvetlenül egymás mellé temettek el.