Ayşe Hafsa, az első rabszolga,   aki szultána lett

Ayşe Hafsa egyfajta átmenetet jelentett a régi és az új oszmán világ között. Nem véletlen, hiszen a valaha volt első (nem hivatalos) Valide szultánaként kiemelkedik elődei közül, ám befolyása nem fogható utódaiéhoz. Miért nem volt hivatalos Valide szultána? Mert ő volt az első rabszolga származású ágyas, aki fia trónra lépésével szultána rangra emelkedhetett, a Valide Hatun titulusát így a Valide szultána váltotta fel, ám az ő esetében még nem jött létre a komplett, bejegyzett Valide Sultan rang, Hafsa-nál még csak a Valide Hatun és a szultána rangok összeolvadásáról beszélhetünk. Emellett valószínű, hogy nagy szerepe volt a Nők szultánátusának létrejöttében. Hafsa esetében rengeteg a legenda és félreértés, melyeket jelen írásban igyekszem tisztázni.

Korai évei

Pontos születési dátuma, valamint származása nem ismert, gyermekeinek feltételezett születési évei alapján azonban nagyjából 1470-1475 közötti dátumot lehet feltételezni. Ismert továbbá egy 1526-os beszámoló, amelyben a velencei követ arról ír, hogy egy háremszolga leírást adott neki Hafsa szultánáról (természetesen fizettség fejében). A szolga egy gyönyörű, 48 éves nőként írta le a szultánát, akit a fia rendkívül szeret és tisztel. Amennyiben a háremszolga nem tévedett a szultána koráról, úgy 1478-ban született. Ez viszont azt jelentené, hogy első gyermeke születésekor csupán 13 éves volt, ami valószínűtlen, bár nem elképzelhetetlen.

A legendák, miszerint krími hercegnő volt, akit maga a krími kán, Meñli I Giray adott feleségül a későbbi I. Selimhez, egyértelműen nem igaz, a legújabb kutatások és a legtöbb történész nem fogadja el ezt a feltételezést. Több ellenérv is létezik, melyek közül néhányat szeretnék ismertetni. II. Mehmet uralkodása alatt nemcsak a szultánok, de a hercegek házasodási szokásai is megváltoztak a korábbiakhoz képest. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy bár nem konkrét törvény tiltotta, de a hercegek nem házasodhattak sem nemes asszonnyal, sem egyszerű ágyassal. Selim pedig még csak herceg volt, mikor Hafsa a kedvence lett és gyermekeik születtek. Ezen kívül a hárem feljegyzéseiben egyértelműen rabszolga származású nőként jegyzik fel, aki csak később tért át az iszlám hitre, sehol sem szerepel a krími uralkodóház tagjaként. A hárem könyvei "Hafsa binti Abdül-muin" néven jegyezték fel, amely a rabszolga származású, muszlim hitre áttért nőket jelöli. A krími származás nem zárható ki, mint opció, de a nemesi származás igen.

A kedvenc ágyas

Bár az teljesen egyértelmű, hogy nem volt Selim felesége, de feltételezhető, hogy ő volt a kedvenc ágyasa. Erre utal, hogy több gyermeket is szült neki – betartva az egy ágyas egy fiú szokást –, ami arra utal, hogy Selim kedvelte nagyon őt. Ezen kívül Selim verseket is írt Hafsa szépségéről.

 Hafsa három lánynak és egy fiúnak adott életet. Legidősebb lánya Hatice volt, aki 1490-91 körül születhetett. Ő volt. az, aki elsőként ment férjhez, Iskender pasa felesége lett 1509-ben, ez is feltételezi, hogy ő volt a legidősebb, emellett egyes feljegyzések szerint Selim szultán kedvenc gyermeke is. Hatice-t feltehetően Fatma követte, aki már apja uralkodása alatt lett kiházasítva, talán 1492-ben született. Hafsa legfiatalabb lánya pedig Beyhan volt, aki 1493-ban születhetett és már Süleyman adta férjhez meglehetősen későn Ferhat pasához. Egyetlen fia, Süleyman 1494-ben született meg és ezt követően nemi kapcsolata feltehetően megszűnt Selimmel az egy ágyas-egy fiú törvény miatt.

Süleyman-t Caffa kormányzójává nevezte ki édesapja 1509-ben, hafsa pedig vele tartott a szokások értelmében. Azok a lányai is vele tartottak, akik még nem voltak házasok. Néhány évvel később itt érte őket a hír, hogy a szultán (II. Bayezid) Ahmed nevű fiát nevezte ki örököséül. Ez Bayezid halála esetében egyet jelentett volna Selim és Süleyman kivégeztetésével. Selim fellázadt apja ellen, legyőzte fivérét, Ahmet-et és trónfosztotta (majd kivégeztette) apját a janicsárok segítségével. Hatice férjének is kulcsszerepe volt Selim hatalomra jutásában. Süleyman Caffa után Manisában töltötte édesapja uralkodói éveit. Ez idő alatt valamelyest nyugodtabbnak érezhette volna magát, mint egyetlen örökös, azonban apja erőszakos természete és paranoiája miatt félelemben élt. Hafsa volt az, aki feltehetőleg – Selimet jól ismerve – tanácsokkal látta el fiát, hogyan viselkedjen, nehogy magára vonja apja figyelmét és haragját. Manisában Hafsa fizetése bőven meghaladta Süleyman-ét is, 6000 aspert kapott havonta.

Hafsa feladata volt Süleyman háremének igazgatása, valamint ágyasainak kiválogatása is. Segítségére lehetett egyik lánya is, aki a feljegyzések szerint velük élt, bár név szerint nem említik. Ez a lány feltehetőleg Beyhan lehetett, hiszen ő ment legkésőbb férjhez. Hafsa 1512-ben vált először nagymamává, Mahmud még vagy caffa-ban, vagy már Manisa-ban született. Őt követte 1513-ban Raziye szultána, majd 1515-ben Mustafa herceg, végül Murat 1518-ban. A legnagyobb valószínűséggel minden gyermek más anyától született (Süleyman manisa-i háremjegyzékeiben ugyanis négy ágyas, Yasemin, Server, Hubeh és Mahidevran neve maradt fenn), bár néhány feljegyzés szerint Raziye és Murat édestestvérek voltak. 

Az első nem-hivatalos Valide szultána

A szultána rangot bár II. Bayezid vezette be, így lányai már szultánák voltak, ám édesanyja ezt nem érhette meg. I. Selim édesanyja, Gülbahar szintén nem érte meg fia uralkodását, ezért a valaha volt első nő, aki egyszerre viselhette a Valide Hatun és a szultána rangokat is, Hafsa volt. A hivatalos, bejegyzett és önállóan viselhető Valide szultána címet III. Murat szultán hozta létre anyja, Nurbanu számára, Hafsa esetében ez a rang még csupán a korábbi Valide Hatun, valamint a szultána rangok összeolvadása volt.

1520 szeptemberében I. Selim hadjárat közben, betegségben meghalt, a trónt fia, Süleyman foglalta el. A Velencei követ december 18-án jelentette, hogy Hafsa szultána is megérkezett a fővárosba, immáron szabad nőként. Isztambulba érkezve az volt az első feladata, hogy átvegye a Régi Palota irányítását és mindent előkészítsen Süleyman háremének fogadására, ők feltehetőleg januárban érkeztek meg.

Hafsa rendkívüli népszerűségnek örvendett a nép körében, ugyanis nem csupán családja irányába mutatta ki törődését, de sok esetben még a alattvalók felé is. Ismert egy eset, amikor a néhai I. Selim egyik pasája, Egyiptom kormányzója elhunyt és özvegye levelet írt Hafsának, hogy mennyire egyedül érzi magát Egyiptomban. Hafsa a nőt Isztambulba hozatta saját költségén és gondoskodott róla a továbbiakban.
Nyugodt természetét jelzi, hogy képes volt rendet tartani a fia háremében és megakadályozni, hogy a Hürrem és Mahidevran között egyre növekvő feszültség kipattanjon. A leírások szerint elkötelezett volt fia iránt, és mindig annak érdekeit tartotta szem előtt, így a valóságban egyáltalán nem volt fia szerelme, Hürrem ellen. Sőt, a források szerint a két nő kedvelte is egymást. Hürrem kapcsán érdemes megemlíteni, hogy első gyermeke születésekor Süleyman nem tartózkodott a fővárosban, így feltehetőleg Hafsa nevezte el őt, valamint Hürrem második gyermekének, Mihrimahnak is ő választott nevet.

Validesége alatt – különösen fia távollétében – nagyon komoly feladatokat kellett ellátnia. Igyekezett fiát a fronton is támogatni, rengeteg bátorító levelet küldött neki. Egyetlen kivétel volt, amikor megpróbálta a birodalom érdekei helyett a családja érdekeiben befolyásolni Süleymant. Beyhan férje, Ferhad pasa sorra követett el hibákat, amelyekért Süleyman meg akarta őt büntetni. Hafsa azonban szembe szállt fiával és meggyőzte, hogy adjon újabb esélyt a pasának. Süleyman végül nem szívesen, de engedett anyja akaratának. Ferhad azonban továbbra sem változtatott, így 1524-ben már Hafsa sem tudta őt megmenteni a kivégzéstől. A kivégzés körülményeit taglaló írásokból egy törődő anya képe rajzolódik ki előttünk Hafsáról. Kétségkívül szerette volna – a szokásokhoz híven – maga mellé venni Behyant és unokáit, azonban Beyhan önkéntes száműzetésbe vonult gyermekeivel együtt. 

Szeretetét Süleyman is igyekezett azzal kifejezni, a Topkapi palota háremét szinte trónra lépésre után azonnal elkezdte felújítani, édesanyjának pedig egy pazar lakrészt alakított ki. A felújítások után Süleyman közvetlen családja (asszonyai, gyermekei és azok szolgái) a Topkapiba költöztek a Régi palotából.

Halála és emlékezete

A Topkapi Palota háreme 1534-re készült el, azonban Hafsa már nem költözhetett be a számára kialakított lakosztályba. Nem tudni, hogy láthatta-e egyáltalán az új háremet, 1534 tavaszára ugyanis megbetegedett és március 19-én elhunyt. Halálának oka ismeretlen, feltehetőleg nem járvány okozta, hanem időskorhoz kapcsolódó betegség. 

Süleyman, hogy kifejezze anyja iránti tiszteletét, a hagyományoktól eltérően apja komplexumában helyezte végső nyugalomra egy különálló türbében a birodalmi temetés után. A temetését leíró Celazade Mustafa szerint hosszú imákkal búcsúztatták, amelyben a legtiszteltebb muszlim asszonyokhoz hasonlították őt, mint például Mohamed próféta első felesége Hatice, leánya Fatma és harmadik, egyben kedvenc felesége Ayşe. "Igen vallásos asszony volt, az igazlelkű cselekedetek asszonya, a tisztaság királynője, korának Haticéje; jótékony intézetek alapítója, korának Fatmája és Ayşéje."

L. Peirce: Empress of the East. 2017.
L. Peirce: The Imperial Harem. 1993.
Y. Öztuna: Kanuni Sultan Süleyman. 2014.
Y. Öztuna: Yavuz ultan Selim. 2006.
Z. Atçıl: Why Did Süleyman the Magnificent Execute His Son Şehzade Mustafa in 1553?. 2016.
N. Sakaoğlu: Bu Mülkün Kadın Sultanları - Valide Sultanlar, Hatunlar, Hasekiler, Kadınefendiler, Sultanefendiler. 2011.
A. D. Alderson: The Structure of the Ottoman Dynasty. 1956.
C. Imber: The Ottoman Empire (1300-1650). 2009.
C. Finkel: Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire. 2005.
S. Faroqhi; K. Fleet: The Cambridge History of Turkey: The Ottoman Empire as a World Power (1453-1603). 2011.
S. Faroqhi: The Ottoman Empire. 2008.