en-500 éve született Mihrimah szultána 

Mihrimah legendás személyisége a Nők szultanátusának nevezett, közel 200 éves időszaknak, az Oszmán-ház legerősebb született-szultánája volt. Már csak szülei kiléte miatt is izgalmas életút áll mögötte: I. Süleyman szultán és Haseki Hürrem szultána egyetlen lányaként páratlan gazdagságban, hatalmas politikai befolyással élte le életét. Jelen poszt a dinasztai "matriarchájának" történetét igyekszik bemutatni.

Születése és gyermekkora

Mihrimah születési dátumát egy érdekes legenda övezi. Eszerint 1522. március 21.-én született, ezen okból kifolyólag az évekkel később neki építtetett mecseteket Mimar Sinan, birodalmi főépítész úgy tervezte meg, hogy a szultána születésnapján, amikor a nap az Edirnekapıban található Mihrimah-mecset minaretje mögött lemegy, az üsküdari Mihrimah-mecset két tornya között a hold épp akkor bukkanjon fel. A legenda fontos része az is, hogy Mimar Sinannak egyszer alkalma nyílt meglesni a szultánát és azonnal beleszeretett. Ezért a Mihrimah-mecseteket a plátói szerelem megtestesüléseként is tekintik.

Bár a legenda nagyon szép, mégsem igaz. Mihrimah bátyja, Mehmet herceg 1521. októbere körül született, így Mihrimah semmiképp nem születhetett 1522. márciusában. Sajnos nem áll rendelkezésünkre olyan forrás, amely bizonyítaná pontos születési dátumát. Az iszlám naptár és a ma használt naptárunk közötti eltérések tovább nehezítik a pontos meghatározást. A legvalószínűbb, hogy 1522. augusztusában született leghamarabb, de legkésőbb ugyanezen év végén.

Ugyan születési ideje nem ismert, de maga a tény, hogy Mihrimah egyáltalán megszülethetett érdekesebbé teszi a történetet. A dinasztia hagyománya szerint, ha egy ágyas fiúgyermeket szült, többé nem létesíthetett kapcsolatot a szultánnal, csakis fiával foglalkozott, ez az úgynevezett "egy ágyas - egy fiú" szokás. Elméletileg tehát, miután Hürrem 1521. októberében életet adott Mehmet hercegnek, több gyermeket nem szülhetett volna. Ennek ellenére Hürrem Mehmeten kívül további öt gyermeket hozott a világra: Mihrimah-t, Abdullahot, Selimet, Bayezidet és Cihangirt. Ennek az az oka, hogy az 1520-21-ben tomboló pestisjárvány áldozata lett Süleyman szinte összes gyermeke, kivéve Mustafa herceget, aki 1515-ben született Mahidevran asszonytól. Mehmet születéséig tehát Mustafa volt az egyedüli trónörökös. Süleyman (tartva egy újabb járvány kitörésétől) fontos feladatnak tekintette a fiúutódlást. A hagyományok azt kívánták volna, hogy ágyasainak igyekezzen egy-egy fiút nemzeni, ő azonban újra és újra, kizárólag Hürremet kérette. Ennek köszönhető, hogy Mehmet születése után őt hamarosan Mihrimah követte.

Mihrimah az Eski Saray, vagyis a Régi Palota háremében töltötte gyermekkorát anyja és dajkái mellett. A szultáni hárem itt kapott helyet, lovaskocsival nagyjából 30 percnyi volt a távolság a Topkapı (Új Palota) és a Régi Palota között. Érdekesség, hogy anyja, Hürrem szultána rendkívül tehetségesen hímzett, állítólag ezt a lánya is eltanulta tőle. Mihrimah életében fordulópontot jelentett, amikor befejeződtek a Topkapı épületében végzett, hárembéli felújítások, így családjával együtt 1534-ben átköltöztek ide.

Házassága Rüstem pasával

A birodalomi hercegnők házassága mindig fontos politikai kérdés és lehetőség volt, Süleyman szultánra azonban nem volt jellemző, hogy családja nőtagjainak kiházasítására öncélúan tekintett volna. Megözvegyült nővéreit nem kényszerette újabb házasságokra, Mihrimah esetében sem voltak ilyen szándékai sőt, lánya vissza is utasíthatta volna a szultán jelöltjeit. Süleyman Mihrimah jövendőbelijét rendkívüli alapossággal próbálta kiválasztani. Hürrem szultána egy jóképű, fiatal férfit, az egyiptomi beglerbéget szemelte ki lányának, Süleyman azonban elvetette az ötletet, nem találta elég megbízhatónak Mihrimah mellé, mivel az csapodár természet hírében állt. Süleyman egy általa ismert, különösen szerény és megbízható pasát látott volna szívesen Mihrimah oldalán. Így esett a választása Rüstem pasára, aki 1526-tól majdnem 10 évig a személyes szolgálója volt, utána pedig feltörekvő államférfiként szolgálta a szultánt a birodalom különböző tartományaiban. A szultán kedvelte Rüstemet hűséges természetéért, aki ráadásul Mihrimah testvéreit is oktatta egy ideig, így a hercegek is jól ismerték. A dinasztia nőtagjainál nem volt ritka, hogy jóval idősebb férfihez mentek feleségül. Rüstem és Mihrimah között 17-20 év lehetett a korkülönbség. Hürrem is meglátta a Rüstemben rejlő lehetőségeket és Mihrimah is felmérte, hogy testvérei érdekében Rüstem egy stabil, jó választás, így beleegyezett a frigybe.

Az esküvőt 1539-ben tartották, mellyel egyidőben ejtették meg Bayezid és Cihangir hercegek körülmetélési szertartását is, hogy az ünnepség ennél is nagyobb legyen. Az ünnepség 15 napig tartott. Mihrima és Rüstem között egyértelműen nem szerelmi házasság köttetett, azonban kapcsolatuk mégis kifizetődőnek tűnt, Rüstem elkötelezett támogatója volt az uralkodócsaládnak. 1541-ben született meg első gyermekük, Ayşe Hümaşah, később pedig (nem tudni pontosan, mikor) fiuk, Osman. A gyermekáldások azt sugallják, hogy házastársi kapcsolatuk nem lehetett rossz, a született szultánák ugyanis megtagadhatták a férjükkel való együttlétet, emellett több jótékonysági projektet is közösen indítottak el.

Mihrimah, az intrikus

Házasságuk stabilitását jelzi a sok közös intrika. Rüstem pasa bejárta a ranglétrát, hosszú évek óta szolgálta a szultánt, mire a nagyvezírré nevezte ki. Innentől kezdve ő volt az állam legnagyobb hatalmú vezetője a szultán alatt, akit gyakran tudott sikerrel befolyásolni Hürremmel és Mihrimah-val karöltve. Ilyen volt például, amikor 1542-ben Süleyman szerette volna Konstantinápolyba vitetni politikai fogolyként a csecsemő Szapolyai János Zsigmondot és édesanyját, Izabella királynét. Izabella segítséget kért a szultán lányától és nejétől. Levélben elpanaszolta helyzetét, kitért özvegységre, természetesen küldött értékes ajándékokat is Mihrimah szultána és férje számára. Izabella a levelében feltehetőleg kijátszotta származását is, hiszen a lengyel király lánya volt, Hürrem szultána pedig a Lengyel Királyság területéről származott. Akárhogyan is, Hürremnek, Mihrimah-nak és Rüstemnek nagy szerepe volt abban, hogy a szultán támogassa Izabellát és annak fiát ahelyett, hogy fogolyként a fővárosba hozatná őket.

A házaspár fő feladata viszont Mihrimah testvéreinek támogatása volt, különösen Mehmet hercegé. 1543-ig teljesen egyértelmű volt, hogy őt szerették volna trónra emelni, a herceg korai halála azonban megnehezítette helyzetüket. Ezt követően jó ideig azon munkálkodtak, hogy Süleyman szultán legidősebb fia, Mustafa herceg kegyvesztett legyen. Végül egy csellel, a szultánt megtévesztve sikerült elérni, hogy az 1553-ban kivégeztesse a fiát. Ekkor adódott a kérdés, Hürrem két életben maradt fia közül ki kerüljön trónra, Selim vagy Bayezid? Bonyodalmakat szült, hogy a szultán az idősebbik fiát, Selimet részeltette előnyben, míg a Hürrem-Mihrimah-Rüstem hármas Bayezidet támogatta. Bayezid jó katona és igazságos herceg hírében állt, de hirtelen haragú, lobbanékony férfiként jellemezték, ezzel szemben Selim nyugodtabb, megfontoltabb volt, de alkoholproblémái miatt sokan megvetették. Egyikük mögött a birodalom feje állt, másikuk mögött a Hürrem-Mihrimah-Rüstem "triumvirátus", így a hercegek küzdelme viszonylag kiegyenlített volt.

1558-ban drasztikus változást hozott Hürrem szultána halála, daganatos betegséggel küzdött hosszú hónapokig. Mihrimah már nem tudta úgy visszafogni Bayezid indulatait, mint édesanyja, így elkerülhetetlen volt a két testvér közötti harc. 1561-ben ráadásul Rüstem pasa is elhunyt. Felesége iránti tiszteletét mutatja, hogy végrendeletében mindenét rá hagyta, jótékonysági szervezeteinek irányítását pedig lányára bízta. Bayezid herceg ezévben nyíltan fellázadt apja és fivére ellen, támadást intézett Selim ellen, a harcot azoban elvesztette, menekülni kényszerült és a perzsa sah-tól kért menedéket. Lázadása miatt, de főleg azért, mert a birodalom ellenségétől kért segítséget, végül Süleyman parancsára őt is kivégezték 1562-ben. Mihrimah eddigre elveszítette négy testvérét, édesanyját és férjét is. Nem sokkal később, 1566-ban Süleyman szultán is elhunyt, így a birodalom és Mihrimah életében is egy új korszak keződött: fivére II. Selim néven trónralépett.

Utolsó évei

A két testvér viszonya nem volt felhőtlen a Bayeziddel történtek óta, de ekkorra már csak ők ketten voltak életben a testvérek közül, ezért az összetartást választották a gyűlölködés helyett. Először Mihrimah nyújtott segítő kezet Selimnek. Az új szultánok trónralépésekor hagyomány volt, hogy a janicsárok trónralépési jutalmat kaptak pénzosztás formájában. A janicsárok viszont már akkor meg akarták kapni a jutalmat, amikor Selim még trónra sem lépett, így nem volt hozzáférése a birodalmi kincstárhoz sem. Hogy fivére zavargások nélkül foglalhassa el helyét a trónon, Mihrimah fizette ki a katonák jussát. Selim nem maradt hálátlan, nővérét tette meg a Régi Palota fejévé, ezzel Mihrimah vált a hárem irányítójává. Sokan állítják, hogy Selim ezzel a tettével de facto Valide szultánává nevezte ki nővérét, ez azonban nem igaz. A Valide szultána voltaképpen egy titulus, melyet kizárólag a szultán édesanyja viselhetett. Ezt a rangot még II. Bayezid szultán hozta létre. A Valide feladatkörébe főként a szultáni hárem irányítása, ügyeinek intézése tartozott. Mivel Hürrem szultána nem érhette meg fia trónralépését, a Valide pozíciója betöltetlen maradt. Ilyen esetben a szokásjog szerint a szultán özvegy lánytestvére tölthette be a Valide jogkörét, de az uralkodó kijelölhette erre a feladatra a hárem fő-kalfáját vagy saját gyermekei édesanyját is. Selim egyrészt hálából választotta Mihrimah-t, másrészt ő volt a rangidős. Ettől független Mihrimah megnevezése nem Valide szultána volt, ő csak helyettesítette a már elhunyt Validét, ellátta feladatait.

Selim uralkodása alatt Mihrimah alapvetően a háttérben maradt és a hárem irányításával, jótékonykodással, építkezési projektekkel töltötte idejét, politikai befolyása azonban megmaradt. Ezt mutatja, hogy támogatta Selim szultán Hasekijét, Nurbanu szultánát, például azon törekvésében, hogy a franciáktól visszaszerezzenek két fogjul ejtett török ​​nőt. Közösen, Nurbanu lányaival és saját lányával karöltve meggyőzték a francia királynét, hogy küldje haza a nőket. Ez azt mutatja, hogy Selim családjával tiszteletteljes viszonyt ápolt.

Selim 1574-ben hirtelen elhunyt, őt fia, III. Murad követte a trónon. Murad és Mihrimah viszonya nem ismert, ám feltehetőleg Muradban is maradthatott tüske, amiért Mihrimah Bayezidet támogatta. Épp ezért vannak, akik úgy sejtik, hogy Mihrimah minden hatalmát elvesztette Murad uralkodása alatt. Ez nem valószínű, hiszen Murad olyan magas fizetést utalt ki Mihrimah-nak, amilyet addig soha egyetlen szultána sem kapott. Mihrimah feltehetőleg maga döntött úgy, hogy visszavonul. Selim halálával egyedül maradt a családból, eddigre elveszítette összes testvérét, mindkét szülőjét, férjét és saját fiát is túlélte. Tevékenységét lánya, Ayşe Hümaşah folytatta, aki politikailag igen aktív volt.

Mihrimah 1578. január 25-én hunyt el a Régi Palotában. Murad szultán úgy döntött, hogy Mihrimah-t édesapja, Süleyman szultán mellé temetteti el, ez azért különös, mert a hagyomány szerint a szultánok csakis egyedül nyugodhattak türbéikben. Mihrimah halálával azonban vérvonala nem tűnt el, leszármazottai a 20. századig nyomonkövethetőek a történelemben sőt, talán napjainkban is élnek, ők a Mihrumazadeler -ek.

Írta: Herman Julianna

Felhasznált források:

Leslie Peirce - Empress of the East, 2017.

Leslie Peirce - The Imperial Harem, 1993.

Yilmaz Öztuna - Kanuni Sultan Süleyman, 2014.

Necdet Sakaoğlu - Bu Mülkün Kadın Sultanları
Valide Sultanlar, Hatunlar, Hasekiler, Kadınefendiler, Sultanefendiler, 2011.

A. D. Alderson - The Structure of the Ottoman Dynasty, 1956.

Juliette Dumas - Les perles de nacre du sultanat. Les Princesses Ottomanes, 2013.

Colin Imber - The Ottoman Empire (1300-1650), 2009.