en-A név a háremhölgy tükörképe
Az otthonaikból elhurcolt lányok a hárembe érkezésükkör megváltak régi keresztnevüktől és egy újat kaptak helyette. Miért, kitől és mi alapján kapták a neveiket? Az új névvel talán az volt a céljuk, hogy az adott lány eredeti személye megszűnjön létezni és létrejöjjön egy teljesen új személyiség? Nem teljesen. Bár új nevet kaptak, de kúltúrájukról, melyet magukkal hoztak nem kellett megfeledkezniük. Ebben a posztban erről az érdekes hagyományról olvashattok.
A névválasztások oka: miért éppen ezt a nevet kapták?
A hárembe érkező összes lánynak szinte azonnal új nevet választottak. A hárembe kizárólag nem-muszlim vallású lányok, zömmel keresztények érkeztek, akiknek az eredeti neveik nem passzoltak az oszmán háremhez és kultúrához. Ezeket a lányokat 6-13 éves korukban hurcolták el otthonaikból és a hárembe érkezve nevük is megváltozott, ezért az ágyasok eredeti neveit egyetlen esetben sem ismerjük. Kösem (ejtsd: Köszem) szultánáról elhíresült, hogy az eredeti neve Anasztázia és egy pap lánya volt, de ez egyáltalán nem bizonyított tény. Hürrem (ejtsd: Hürrem) szultána esetében az Alexadra Anasztázia név terjedt el és, hogy egy ortodox pap lánya volt. Túlságosan gyanús, hogy az oszmán történelem két leghíresebb nőjének ugyanaz a keresztneve és a származástörténete is, holott teljesen más területről érkeztek (Kösem görög volt és Tinos szigetéről származott, míg Hürrem a Lengyel Királysághoz tartozó Vörös Ruténiából érkezett, ruszin nemzetiégű volt). Így tehát az ágyasok eredeti nevei nem megállapíthatóak.
Hárembe érkezésükkor új nevet kaptak, melyet általában a hárem női felügyelői, a Kalfák adtak nekik. A háremben többszáz ágyas is élhetett, így természetesen nehéz lehetett mindegyiküknek új nevet választani. Éppen ezért a Kalfák alaposan megfigyelték a lányokat az első napokban, és végül vagy külső, vagy belső tulajdonságaik alapján adtak nekik nevet. Süleyman szultán (ejtsd: Szülejmán) fő asszonya, Mahidevran (ejtsd: Máhidevrán) például külseje alapján kapott nevet a manisai háremben. A Mahidevran név örök, időtlen szépséget jelent, második neve, a Gülbahar (ejtsd: Gülbáhár) pedig tavaszi rózsát. Noha a háremhölgyek arcát a háremen kívül nem láthatta senki, a neve és a terjengő pletykák alapján nem véletlen, hogy Mahidevran-t kiemelkedően szép nőként jegyezték fel a források. Kösem szultána a hárembe érkezve először a Mahpeyker (ejtsd: Máhpejker) nevet kapta, amely "Holdarcút" jelent. Ennek alapján kerek arcú, világos bőrű lehetett, talán a haja és szeme is világos színű volt.
Sok ágyas a személyisége után kapta a nevét. A hárembe érkező, velencei nemesi családból származó Cecilia Venier-Baffo elsőként az Afife (ejtsd: Áfife) nevet kapta, melynek jelentése szerény, ártatlan. Később, Selim herceg (ejtsd: Szelim) háremébe kerülve kapta a Nurbanu (ejtsd: Nurbánu) nevet, melynek jelentése "a nő, aki fényt áraszt". Ez utóbbi nevét vagy magától Selim hercegtől, vagy annak édesanyjától, Hürrem szultánától kapta, nevei árulkodnak Nurbanu személyiségéről, kisugárzásáról. Ha már Hürrem szultánánál tartunk. Nem feltétlenül csak a Kalfák adhattak új nevet az ágyasoknak. Hürrem például magától Süleyman szultántól kapta a nevét, a Hürrem jelentése "aki mindig vidám" vagy "nevető nő". Hürrem jókedélyét, vidámságát tükrözi a neve is. De előfordult, hogy birodalmi szultánák (vagyis a szultán vagy trónörökös hercegek lányai) neveltek ki és ajándékoztak lányokat hercegeknek vagy szultánoknak. Ilyen volt például a fiatalon elhunyt Mehmet herceg (ejtsd: Mehmet) lánya, Hümaşah (ejtsd: Hümásáh) szultána is, aki az albán származású Safiye-t (ejtsd: Száfije) ajándékozta a későbbi III. Murat szultánnak (ejtsd: Murát). A Safiye név jelentése "tiszta". De gyakran maga a szultán édesanyja, a Valide szultána választott nevet annak az ágyasnak, akit kifejezetten fiának szánt. Handan Valide szultána (ejtsd: Hándán) választotta ki fia számára Mahfiruze-t (ejtsd: Máhfiruze), akinek a neve türkiz holdat jelent. De akadtak olyan nagy önbizalommal rendelkező ágyasok, akik saját maguknak választottak nevet, ha megtehették. A korábban említett Mahpeyker, miután megszülte első gyermekét, Mehmet herceget 1605-ben, azonnal Haseki rangot kapott I. Ahmet szultántól (ejtsd: Áhmet). A jeles alkalmat követően Mahpeyker új nevet választott magának, így lett Kösem, a név jelentése "vezető". Igencsak hangaztos névválasztás, amely hűen lefesti Kösem ambícióit.
Bár neveiktől meg kellett válniuk, de kultúrájuktól nem teljesen. A háremben élő, azonos nyelvet beszélő nők gyakran csoportosultak és segítették egymást a beilleszkedésben, nem volt tilos a saját nyelvükön beszélniük, amíg teljesen meg nem talulták az oszmán-török nyelvet. Ezen kívül megismerkedtek a Koránnal és vallási oktatást is kaptak, azonban nem volt kötelező áttérniük az iszlámra, erre senkit nem kényszerítettek. Természetesen az okosabb, törtetőbb ágyasok hamar "oldalt váltottak", mert így nagyobb lehetőségeik voltak a háremen belül. Ezen kívül létezett egy nagyon érdekes hagyomány is. Egy ágyas, ha gyermeket szült a szultánnak vagy hercegnek, elénekelhette neki azt az altatódalt, amelyet otthonában az édesanyjától tanult. Ez is azt mutatja, hogy a hárem rendszere és az oszmán kultúra nem volt olyan merev, mint ahogyan gondolnánk, tisztelték más népek kultúráját is és átvettek egyes elemeket. Ez a kölcsönösség segíthetett az itt élő lányoknak, hogy elfogadják az új rendszert, amibe belecsöppentek, nem kellett megfeledkezniük származásukról és nem volt cél az eredeti mivoltuk megszüntetése.
Miért érdemes vizsgálnunk ezeket a neveket?
Az ágyasok új nevei sokat segítenek nekünk abban, hogy jobban megismerjük személyiségüket vagy külsejüket, ugyanis hiteles ábrázolá nem készült róluk. Bár vannak róluk festmények, portrék, de ezek mind hallomás vagy fantázia alapján készültek európai művészek nyomán.
Először is, az oszmán festőművészek csak miniatúrákat készítettek, portrékat nem festettek, asszonyokat pedig végképp nem jelenítettek meg a miniatúrákon. Az egyetlen nő, akiről készült miniatúra, az Afife Nurbanu szultána, de ez az alkotás sem kimondottan róla, hanem a temetéséről készült. Nurbanu temetése azért különleges, mert annyi ember gyűlt össze rajta, mintha egy szultánt temettek volna, Nurbanu volt az egyik legközkedeltebb Valide szultána, ezért örökítették meg a temetését. Ezen kívül egyetlen nőt sem jelenítettek meg az oszmán művészek, még a férfiak ábrázolása sem mutatott túl sok egyedi vonást, legfeljebb a szultánok esetében örökítettek meg egy-egy külső jegyet, például II. Selim szultán vörös haját, vagy I. Yavuz Selim jellegzetes bajuszát. Az külső vonások pontos ábrázolása vallási szempontból nem volt megengedett, a miniatúrákat is óvatosan, erre ügyelve festették meg. Az európai festőket nyilván megihlették ezek az érdekes életutat bejáró nők (és természetesen a szultánok is), ezért született róluk sok portré, azonban ezek a festők nem láthatták őket soha. Tulajdonképpen senki, aki a hárem falain kívül élt és mozgott. A háremhölgyekre pillantani tilos volt, ezt tiltották a hárem törvényei és a vallási szokások is. Ha egy szultána a nyilvánosság előtt is megjelent (Nurbanu vagy Kösem például gyakran tett ilyet), akkor is kendő vagy fátyol takarta őket, soha senki nem látta az arcukat. Épp ezért nem lehet megbízni a róluk látható portrékban, mert ezek nem konkrétan róluk készültek, nem ültek modellt a művésznek. Sokan például háremszolgákat fizettek le, hogy adjanak némi jellemzést egy adott szultánáról, innen vannak olyan információink, hogy Hürrem szultána vörös hajú és alacsony termetű volt. Ezeket hallva készítette el a festő a munkáit saját fantáziájára támaszkodva.
Éppen ezért az egyetlen, valóban hitelesnek mondható tükörkép ezekről a nőkről a neveikben rejtezik, amelyek megörökítették külsejüket vagy személyiségüket az utókor számára.
