en-Mahidevran és Hürrem legendás rivalizálása

I. Süleyman két ismert asszonyának, Mahidevrannak és Hürremnek az ellentéte legendás, már szinte túlságosan is. Konfliktusuknak érthető és világos okai voltak, azonban születtek ezzel kapcsolatban olyan történetek is, melyek egyáltalán nem fedik a valóságot. A két asszony rossz viszonyát és rivalizálásuknak okait jelen posztban szeretném tényszerűen bemutatni.

Mahidevran Gülbahar

A történetet egy rövid életrajzi ismertetéssel kezdem, összehasonlítva a két nő származását és hárembe kerülésüknek körülményeit. Mahidevran Gülbahar 1498-1500 körül született és a legmegbízhatóbb források szerint montenegrói, esetleg albán származású volt. Keresztény családban nevelkedett (ezt egyértelműsíti, hogy az oszmán háremekbe muszlim nőt nem vihettek). Hogy mikor került az akkor még herceg Süleyman manisai háremébe, nem tudjuk, de feltehetőleg az 1510-es évek elején, ugyanis a rabszolgalányokat minden esetben 6-13 éves korban rabolták el. Ennek az volt az oka, hogy ebben a fiatal korban még könnyen nevelhetőek voltak és minden bizonnyal szüzek is. 

Mahidevran, a sok tévhittel ellentétben sosem volt Süleyman szerelme, noha születtek olyan mondák, miszerint Mahidevran egy cserkesz vagy kaukázusi hercegnő volt, akit ajándékba küldtek Süleymannak és, aki olyan szép volt, hogy a herceg azonnal beleszeretett. Ezeket a legendákat azonban csak az utókor találta ki, ugyanis Mahidevran az évtizedek során a kor egyik legkedveltebb és szeretettebb asszonyává nőtte ki magát, az emberek az iránta érzett mély tiszteletből kreáltak számára nemesi származástörténetet. Van azonban igazság is ezekben a mondákban: Mahidevranról ugyanis fennmaradtak olyan feljegyzések, miszerint kiemelkedően szép nő volt. Erre utal a neve is. A hárembe érkező lányok az eredeti keresztnevük helyett mindig új, muszlim nevet kaptak, melyeket minden esetben külső vagy belső jegyek alapján választottak ki a háremben szolgáló nők, vagyis a kalfák. A Mahidevran név jelentése "örök szépség", míg a Gülbahar jelentése "tavaszi rózsa". 

Mahidevrant maga Süleyman édesanyja választotta ki a fia számára, így Mahidevran már a kezdetekben is egy igen erős pártfogót tudhatott maga mellett. Mahidevran mellett Süleymannak azonban más ágyasai is voltak, nem ő volt az egyetlen, akitől gyermeke született, sőt. Mahidevran fizetése a manisai háremjegyzékek szerint 1515-ig jóval alacsonyabb volt, mint a többi ágyasé. Ez azt mutatja, hogy ekkor Mahidevran még nem volt anya, a többiek közül páran viszont már igen. Süleyman első gyermeke, Mahmud 1512-ben született, lánya, Raziye 1513-ban két külön anyától. Mahidevran csak 1515-ben szülte meg első és egyetlen gyermekét, Mustafát. Süleyman negyedik gyermeke, Murad (aki több feljegyzés szerint Raziye édestestvére volt) 1518-ban jött világra. Mahidevranhoz kapcsolódó tévhit, hogy több gyermeke is született, illetve, hogy Raziye az ő lánya volt, ez azonban teljesen kizárt. Mahidevran fizetsége egyértelműen jelzi, mikortól kapta meg a herceg gyermekének anyjához járó napi bért, emellett az ún. "egy ágyas - egy fiú" törvény értelmében azok az ágyasok, akik fiút szültek a szultánnak vagy hercegnek, többé nem szülhettek gyermeket. Mahidevran elsőre fiút szült, így többé nem lehetett gyermeke. Ezt a törvényt II. Mehmet óta betartotta minden szultán.

Mahidevran viszonylagos nyugalomban élt Manisában fiával, azonban 1520-ban az életük megváltozott. I. Yavuz Selim meghalt, a szultán pedig a fia, Süleyman lett. Süleyman háreme Manisából természetesen követte az új szultánt a fővárosba, azonban abban a korban ennyi ember utaztatása nem 1-2 napos manőver volt. A manisai hárem csupán hónapok múlva, 1521-re érkezett meg Isztambulba, ahol is meglepetésként érte őket Süleyman új, akkorra már várandós ágyasa, Hürrem. Mahidevran és Hürrem között ekkor még nem alakult ki konfliktus, Mahidevran nem volt szomorú vagy féltékeny, hiszen Manisában sem ő volt az egyetlen ágyas és még csak nem is ő volt a legidősebb herceg anyja. A két asszony ellentéte Hürrem gyermekének születése után éleződöt ki.

Hürrem

Hürrem származása egy igen vitatott kérdés. Sokan ukrán származásúnak nevezik, mert szülőföldje a mai Ukrajna területén volt, megint mások szerint orosz volt, mert hárembe érkezésekor oroszul beszélt. Ezek közül egyik származás-elmélet sem igaz. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Ukrajna abban az időben még nem létezett, mint önálló állam, nem adható tehát Hürremnek olyan nemzetiség, mely nem volt az övé, csak mert ma ez a terület Ukrajna része. Hürrem Ruténia területéről származott, amely az akkori Lengyel Királyság részét képezte, szláv nemzetiségi csoportba született, ruszin volt. Hürrem eredeti neve nem ismert, az európai történetírók Rossa illetve Roxelana néven emlegették. Születési éve viszonylag pontosan kiszámolható, ugyanis a legtöbb forrás egyetért abban, hogy Hürrem 17 évesen szülte első gyermekét, Mehmet herceg 1521. szeptemberében született. Azonban fontos figyelembe venni, hogy az oszmánok az életéveket kissé máshogy számították. Náluk, aki betöltötte például a 16. életévét, azt már 17 évesként jegyezték fel. Tehát Hürrem vagy 16, vagy 17 évesen szült először, ebben az esetben a születési éve 1504 vagy 1505 eleje lehet. 

Egyes történetírók szerint egy ortodox pap lánya volt, azonban ez egyáltalán nem biztos, sőt. Hürremet mindössze 6 évesen tatárok hurcolták el otthonából, semmit nem tudhatunk a családjáról. A híres, nagy karriert befutó oszmán nőket gyakran minősítették papok, vallási vezetők lányainak, ezzel is fokozva értéküket (ez figyelhető meg Kösem szultána esetében is). Hürremet először a Krímre vitték, ahol eladták. A krími udvar vásárolta meg és oktatta a lányt sok más háremhölggyel együtt. Végül 1520-ban a krími kán ajándékozta Hürremet Süleymannak egyfajta koronázási ajándékként. A vörös hajú Hürrem igazi ritkaságnak számított az oszmán háremben. Ehhez hozzátartozik, hogy a krími kánnál szinte hagyomány volt ágyast ajándékozni az uralkodónak vagy hercegnek. I. Selim még hercegsége alatt szintén a krímtől kapta ajándékba Süleyman anyját, Hafsát.

Krími nevelkedése magyarázza, hogy Hürrem kezdetben nagyon rosszul beszélte a nyelvet, sokáig nem tudott Süleymannal kommunikálni, írni és beszélni csak az 1530-as évek elejére tanult meg tökéletesen, addig leveleit is másokkal íratta. Színes, vidám természete azonban rögtön felkeltette a fiatal szultán figyelmét, aki el is nevezte a lányt Hürremnek, a név jelentése "a nevető" vagy "aki mindig vidám". Süleyman sok időt töltött Hürremmel, ezt bizonyítja, hogy 1520. decemberére már várandós is lett. Süleyman manisai háreme 1521. tavaszán érte el a főváros kapuit, mindenki ekkor szembesült Hürrem állapotával. 

A tragédia, amely évszázados törvényt borított fel

1521. őszén tragédia rázta meg a fővárost és a birodalmi háremet is. Kitört a pestis, amely csakhamar a palotát is elérte, Süleyman két fia, Mahmud és Murad, valamint lánya, Raziye is a járvány áldozatai lettek, természetesen a háremben sok más ember is életét vesztette. Az egyetlen örökös így Mahidevran Gülbahar fia, az alig 5-6 éves Mustafa, valamint Hürrem újszülöttje, Mehmet maradtak. Egy újszülöttet még nem tekintettek teljes jogú örökösnek a csecsemőhalandóság miatt, így az egész birodalom és a dinasztia fennállása egy kisgyermeken múlt. Süleyman ekkor hadjáraton tartózkodott, hazaérkezve szembesült a szörnyű hírekkel. Süleymannak sürgősen gondoskodnia kellett az utódlásról, hogy biztosítsa az uralkodóház fennmaradását. És ekkor jött a csavar a történetben: Süleymannak az "egy ágyas - egy fiú" törvény értelmében új ágyasokat kellett volna fogadnia, ahogyan eddig is tette Manisában. Mahidevrannak már volt fia, és Hürrem is nemrég szült egyet. Azonban Süleyman felborítva ezt a sokévtizedes hagyományt, újfent Hürremet kérette. Ez volt az a pont, ahol a két nő rivalizálása megkezdődött. Mahidevran ugyanis felmérte, hogy Hürrem nagy hatással van a szultánra és, ha több fiút is szül, azzal veszélyezteti Mustafa életét és helyzetét.

 Habár a helyzetből még így is származott Mahidevrannak haszna, ugyanis a legidősebb életben lévő fiú anyjává vált, elnyerve ezzel a Baş Hatun rangot (erről lásd a legelső blogot). Lényegében a szultáni hárem legelőkelőbb nőjévé vált a szultán anyja, a Valide alatt, elsőszámú szultáni asszony lett. Mahidevrant továbbá az is megnyugtatta, hogy Hürrem következő gyermeke lány lett, Mihrimah, aki 1522-ben született. De mindhiába, Süleyman ugyanis nagyon elhanyagolta őt és közös gyermeküket, Mustafát is, a következő években pedig Hürrem már csak fiúkat szült, Selimet (1524. május 28.), Abdullahot (~1525/6), Bayezidet (~1527/8) és Cihangirt (1532). Mahidevran aggodalmát tovább erősítette a tény, hogy az oszmán öröklési rendben nem az legidősebb fiú joga a trón, mindegyik herceg egyformán igényt tarthatott rá. Természetesen az idősebb hercegeknek több idejük és lehetőségük volt bemutatkozni az állami vezetés, a katonák és a nép előtt, így ők ismertebbek, közkedveltebbek lehettek, de ez a lényegen nem változtat: a trón azé lett, aki a legerősebb volt.

Legendák és tévhitek a két nő ellentétéről

A két ágyas rivalizálása legendás, természetes, hogy nem kedvelték egymást és bizonyára olykor verbálisan is volt közöttük konfliktus, azonban az a híres verekedés, amelyről sokan azt feltételezik, hogy megtörtént, nem igaz. A legendák szerint Mahidevran még Hürrem első gyermekének születése előtt verte véresre őt, arcát összekarmolva. Ez azonban kizárt, egy várandós ágyas megverése hatalmas bűnnek számított volna és minden bizonnyal száműzték volna érte Mahidevrant (sőt, talán ki is végezték volna, főleg, hogy Süleyman nem is kötődött hozzá). Emellett a hárem minden folyosóján szolgálók, eunuchok és kalfák nyüzsögtek, elképzelhetetlen, hogy percekig verekedni tudott volna a két nő. A legextrémebb, ami elképzelhető, az egy kis lökdösődés vagy sértegetés lehetett. Hürrem és Mahidevran kénytelenek voltak elviselni egymást, hiszen sokszor kellett együtt megjelenniük. 

Az egyik ilyen esemény volt 1530-ban Mustafa, Mehmet és Selim körülmetélési szertartása. Mindketten és természetesen Ayşe Hafsa is jelen voltak elfüggönyözött helyükön az ünneplés során is, meg kellett tanulniuk tolerálni egymást. Mindenesetre a két ágyas egészen biztosan nem könnyítette meg Valide Ayşe Hafsa életét. Az egyébként nem igaz, hogy Ayşe Hafsa Mahidevran pártját fogta volna. Noha, mint korábban említettem, Mahidevrant ő maga választotta fia számára, azonban nem volt emiatt elfogult vele, igyekezett egyenlően kezelni mind Mahidevrant, mind Hürremet. Habár közismert, hogy Hafsa nehezményezte, hogy Süleyman olyan sok időt tölt Hürrem gyermekeivel, míg Mustafával olyan keveset törődik. Mahidevran kimagaslóan jó anya volt, ő maga nevelte fel a gyermekét, még dajkákat sem kért maga mellé, ő adta meg neki mindazt a szeretetet, melyet Hürrem gyermekei apjuktól és anyjuktól is megkaptak. Emiatt Hafsa tisztelte és értékelte Mahidevrant, mint anyát. Hürremnek is igyekezett azonban segíteni a beilleszkedésben és ugyanúgy szerette az ő gyermekeit is. Nem igaz tehát az, hogy Süleyman családja Hürrem ellen lett volna. A két nő közötti harc bár kettejük közt tettlegességig nem fajult, de nagy célok mozgatták mindkettejüket: saját fiuk jövőjét kikövezni és őket trónra ültetni.

Harccal teli két évtized

1533-ban Mahidevran egy időre fellélegezhetett, Süleyman ugyanis kijelölte Mustafát első szandzsákjának, Manisának élére. A hagyományok értelmében a herceget ekkor anyja is elkíséri, hogy háremének irányítója és a herceg egyfajta tanácsadója legyen. Mahidevran és fia visszatérhettek oda, ahol Mustafa született. Itt sem élhettek azonban nyugodtan, ugyanis a következő évben Süleyman anyja, Hafsa elhunyt és Süleyman újabb törvényt szegett meg Hürrem kedvéért: egyrészt létrehozott egy teljesen új titulust, a Haseki rangot, mellyel egyszerű ágyasból szultána rangra emelte Hürremet (Mahidevranból sosem válhatott szultána), másrészt a rangnak köszönhetően Hürrem joggal vehette át a Valide után a hárem vezetését és Süleyman legálisan feleségül vehette őt. Ez volt az első alkalom, amikor egy szultán egy egyszerű ágyast, rabszolgát vett nőül, ezzel Hürrem el is nyerte a nép nemtetszését. Mahidevran számára is világossá vált, kit tekint Süleyman a fontosabbnak, így ők is támogatókat kezdtek toborozni. Mustafa szerencséjére ő volt a legközkedveltebb herceg mind közül, a teljes janicsár sereg és az államférfiak is az ő oldalán álltak, köztük az akkori nagyvezír, Pargali Ibrahim is. A szultán támogatása azonban Hürrem malmára hajtotta a vizet és természetesen a Haseki sem volt rest támogatókat gyűjteni. Lányát, Mihrimah-t például Süleyman egyik igen megbízható emberéhez, Rüstemhez adták feleségül, aki később a nagyvezírségig emelkedett. A harc tehát viszonylag kiegyenlített volt.

Mahidevran nagyon félt attól, hogy Mustafát merénylet éri, épp ezért minden ételét ő készítette el, sokszor maga kóstolta elő, nehogy fiát megmérgezzék. Emellett ösztönözte arra, hogy kikkel és hogyan szerettesse meg magát, a nagykövetek beszámolói szerint Mustafa jórészt anyja tanácsainak köszönhette népszerűségét, emellett napvilágot látott Mahidevran kitűnő anyasága is, egyre közlkedveltebb és megbecsültebb nőalakká vált. Természetesen Hürrem is rendszeresen látogatta szandzsákot vezető fiait, hogy tanácsokkal lássa el őket. Ő, mint a szultán hites felesége és a szultáni hárem vezetője nem hagyhatta el a fővárost, neki tehát sokkal nehezebb volt odafigyelnie mind a három, szandzsákban lévő fiára. 

1533-tól 1553-ig így telt a két anya élete. Közben Hürrem elvesztette legidősebb fiát, Mehmetet. 1542-ben Süleyman Mustafát Amasya élére jelölte ki, míg Mehmet Manisába mehetett bátyja helyére. Itt alig egy évig élhetett, egy nagy ünnepség keretében ugyanis többedmagával elkapta a pestisjárványt és belehalt. Sok legenda kering arról, hogy a herceget valójában Mahidevran mérgeztette meg, amiért a szultán Mustafát Amasyába küldte és Mehmetnek adta át a helyét. Azonban ez sem igaz, Mustafa amasyai kinevezése ugyanis inkább jutalom volt, mint büntetés. Manisa a kezdő hercegek tartománya volt, nyugodt területen feküdt közel a fővároshoz, nem jelentett nagy kihívást. Amasya azonban már más kérdés, a keleti határon feküdt, jelentős hadsereggel rendeklezett, igazi kihívás volt a tehetséges hercegnek, segítette katonai előmenetelét. Mahidevrannak tehát inkább volt oka örömre, mint bosszúságra ezzel kapcsolatban. Emellett annak ellenére, hogy Mehmet halálából csak haszna származott, és anyját, Hürremet sem kedvelte, mégis levélben kifejezte együttérzését és sajnálatát a herceg halála miatt.

1553-ban Mahidevrant érte hatalmas tragédia. Mustafa népszerűsége a katonák között azt eredményezte, hogy apja tartani kezdett egy esetleges lázadástól. Ezt kihasználva Hürrem és veje, Rüstem elérték, hogy a szultán mind kevésbé bízzon a fiában és gyanú ébredjen benne Mustafa hűségét illetően. Nem lehet Hürremet hibáztatni ezért, ő is anya volt, saját gyermekei életét próbálta megmenteni ezzel. Az oszmán törvények nagyon kegyetlenek voltak, ha egy szultán trónra lépett, törvény szerint meg kellett öletnie testvéreit és azok fiait, hogy ne maradjon riválisa. Hürremnek 3 fia is életben volt ekkor (Abdullah gyermekként meghalt, Mehmet pedig a pestisben), volt tehát miért küzdenie. Mustafát végül Süleyman 1553. október 6-án lázadás gyanújával kivégeztette. Mahidevran elvesztette egyetlen gyermekét, Hürrem pedig már biztos lehetett abban, hogy egyik fia lesz a szultán. Őt is érte azonban csapás: Cihangir, a legkisebb (és egyben születésétől testi fogyatékkal élő) fia néhány hétre rá szintén meghalt a betegsége következtében. Emellet élete hátralévő 5 évében az egymással viaskodó két fia, Selim és Bayezid párharca tette próbára őt. Úgy is mondhatnánk, Mustafa kivégeztetéséért ő is súlyos árat fizetett.

Utolsó évek

Nem elég, hogy Mahidevran elvesztette egyetlen gyermekét, de ráadásul Süleyman teljesen ki is semmizte, őt okolta ugyanis Mustafa állítólagos lázadásáért (a herceg bűnösségét a mai napig nem lehetett bizonyítani, erről lásd a blogot). Minden vagyonát és járandóságát elkobozták tőle, mély szegénységben élt évekig, ételt is szolgálói loptak neki. Maradék pénzét arra költötte, hogy Mustafa türbéjét befejeztesse, de a pénze elfogyott. 

Ami Hürremet illeti, egészsége fokozatosan romlott az 1550-es évek közepétől. Pontos betegségét nem ismerjük, a ránk maradt feljegyzések alapján feltehetőleg daganatos betegségben szenvedett. Bár mindent elkövettek érte, 1558. április 15-én elhunyt. Hürrem nem érte meg azt, hogy Valide lehessen, azonban talán nem is bánta, hiszen akkor látnia kellett volna fia, Bayezid 1562-es kivégzését és férje, Süleyman halálát is.

A későbbi szultán, Selim megsajnálta Mahidevrant és még apja életében rendszeres havi jutattást utalt ki neki, egy nagy házat is vásárolt neki Bursában, ahova Mustafát temették és befejeztette bátyja türbéjét is. Ez igazán bátor lépés volt, hiszen ezzel szembeszállt apja akaratával, nem beszélve arról, hogy Mustafa halála az ő életben maradását jelentette, mégis megemlékezett a testvéréről ily módon, talán ez is Mustafa ártatlanságát mutatja?

Akárhogy is, a két nő rivalizálása végül tragikus véget ért, Hürrem legyőzte Mahidevrant a trónért folytatott hatalmi harcban és az ő vérével folytatódott a dinasztia még 4 évszázadon át. Mahidevran azonban az oszmán nép egyik legkedveltebb nője lett, akiről rengeteg legenda és történet született, emellett hihetetlen kort ért meg, 81-83 éves korában, 1581-ben hunyt el Bursában, túlélte Süleymant, Hürremet és még annak gyerekeit is.