Hagyományok és törvények az oszmán háremben

Az oszmán birodalmi háremet nem véletlenül tartották olyan titokzatos helynek: telve volt olyan törvényekkel és szokásokkal, amelyek sehol máshol nem voltak megfigyelhetők. Számos hagyomány az évszázadok során alakult ki, megint másokat szultánok vezettek be, de mind nagy befolyással volt a háremben élő nők sőt, az uralkodók és családjuk életére is. Jelen posztban a legfontosabb hárembéli szokásokat mutatom be.

Az "egy ágyas - egy fiú" törvény

Ez volt az egyik legősibb és legfontosabb szokás az oszmán birodalmi háremben. Bár sokan értetlenül állnak e törvény előtt, azonban hamarosan érthető lesz, miért is volt erre szükség. De ne szaladjunk előre, mi is ez a törvény egyáltalán? 

Ahogy a nevéből is sejthető, egy ágyasnak csupán egy fiúgyermeke születhetett egy hercegtől / szultántól. Leánya lehetett több is a fiúk előtt, hisz a lányok politikailag, a birodalom szempontjából nem voltak oly fontosak, mint a fiúk. Azonban, amint egy ágyas fiút szült, partneri kapcsolata azonnal megszakadt a gyermek apjával. Miért volt ez így? Nos, ennek több oka is van. Mint azt tudjuk, a háremekben gyakran több tucat, vagy akár többszáz nő is élhetett, ennek a szokásnak a betartására részint a hárem kihasználtsága érdekében volt szükség, hogy minál több ágyastól minél több gyermek szülessen, biztosítva ezzel a dinasztia fennmaradását. Részint viszont - és ez a fontosabb - minden herceg, amint felnőtt, saját szandzsákot, vagyis tartományt kapott, melyet ő irányított. Ezzel szereztek vezetői, katonai tapasztalatokat, hogy amikor trónra lépnek, kellőképpen felkészültek legyenek. A szandzsákot kapó herceget mindig elkísérte az édesanyja is, aki megalapította és irányította a fia hercegi háremét, valamint tanácsokkal látta el gyermekét. Ha egy ágyasnak több fia is születhetett volna, nem tudta volna mindet elkísérni a szandzsákjába, épp ezért ennek a szokásnak a betartása hosszú távon nagyon fontos volt. Csupán I. Süleyman szegte meg ezt kedvencével, Hürremmel, aki 5 fiúgyermek anyjaként, valamint a szultáni hárem irányítójaként nem tudta elkísérni egyetlen fiát sem a tartományába. Hürrem után a szultánok zömmel nem tartották már be ezt a szokást.

A hárem irányítása

A hárem irányítása alapvetően egyetlen személy kezében volt: a Valide szultána birtokolta, ez a szultán édesanyjának címe volt. Hagyományosan a Valide legfontosabb szerepköre a hárem irányítása, pénzügyeinek felügyelete, szabályainak betarttatása, valamint a szultán családjának (asszonyainak, gyermekeinek) segítése volt. Ezt a szerepet a hárem intézményének létrejöttétől az Oszmán Birodalom megszűnéséig a Valide látta el, tehát a birodalom szinte egész történetét átívelő "munkakör" volt ez. De mi a helyzet akkor, ha a szultán édesanyja előbb meghal, minthogy fia trónra kerülne, vagy esetleg fia uralkodása alatt távozik az élők sorából?

A hárem vezetői posztját nem tölthette be akárki a Valide helyett: az alapvető szokás az volt, hogy a Valide halála esetén a szultán özvegy lánytestvére veheti át a feladatot. Nagyon fontos, hogy csak özvegy szultána lehetett a hárem feje, hisz egy férjezett szultána nem költözhetett volna be a birodalmi hárembe. Erre példa lehet II. Selim esete: Hürrem szultána nem érte meg fia uralkodását, így Selim a nővérét, Mihrimah-t kérte meg a Régi Palota (Eski Saray) háremének irányítására. 

A másik lehetőség az volt, hogy a szultán a dajkáját kérte fel a posztra. Alapvetően a gyermekek nevelését sokkal inkább a dajkák, és nem az édesanyák látták el (ez alól kivétel Mahidevran Hatun, aki nem engedte át senkinek a fia nevelését). Nem meglepő, ha gyakran sokkal szorosabb viszony alakult ki a hercegek és dajkáik között, mintsem az édesanyjukkal. II. Selim is rendkívül szerette és tisztelte a dajkáját, míg nővérére a Régi Palota, úgy dajkájára az Új Palota (Topkapı Saray) irányítását bízta (melyben Selim kedvence, Nurbanu is nagy szerepet kapott). De egy másik példa is felhozható: II. Osman úgy lépet trónra, hogy édesanyja, Mahfiruze akkor már nem élt. A hárem könyvei egyértelműen feljegyezték, hogy a háremet végig Osman dajkája vezette a megboldogult édesanyja helyett. 

Ritka esetek egyike volt az, amikor a hárem egyik magas rangú női szolgálója vehette át a hárem vezetői posztját. Nurbanu szultána a halálos ágyán megeskette a fiát, III. Murat-ot, hogy a hárem vezetését nem kedvencére, Safiye-re bízza (akivel Nurbanunak híresen rossz viszonya volt), hanem hűséges szolgálójára, Canfeda Hatun-ra. Murat be is tartotta az ígéretét, Canfeda 12 éven át irányította a szultáni háremet. Nagyon fontos kiemelni, hogy egyetlen nő sem vált Valide szultánává azáltal, hogy megkapta a hárem vezetői posztját. A Valide szultána kizárólag a szultán anyjának titulusa volt, soha senki más nem viselte. Egyetlen eset volt, amikor a szultán a nevelőanyjának adományozta a címet, Rahime Perestu szultána lehetett ezáltal az Oszmán Birodalom utolsó Valide szultánája.

A szultánok házasodási tilalma

Mint azt nyilván sokan tudják, az első szultánok még kötöttek politikai házasságokat, főként a Bizánci Birodalommal és a szerb uralkodócsaláddal. Ezeknek a korai időkben még volt is haszna, azonban az oszmán interregnum után zömmel elvesztette jelentőségét. Sőt, ahogy a birodalom nőtt, vezetői egyre inkább gondolták úgy: nem érdemes más országoktól függeni a házasságok révén, a politikai frigyek tehát teherré váltak. Ezen kívül a portyázások és az elfogott lányok hárembe szállítása is egyre dinamikusabb volt, egyre jobban kihasználták a háremet a szultánok. Épp ezért II. Mehmet szultán törvényben fogalmazta meg a szultánok házasodási tilalmát: egy szultán sem háremhölggyel, sem szabad muszlim asszonnyal, sem más uralkodóház tagjával nem házasodhatott. Kizárólag háreme lehetett, melyet az "egy ágyas - egy fiú" törvény értelmében kellőképp ki is használtak. 

Természetesen, ahogyan az "egy ágyas - egy fiú" törvényt megszegték, úgy a házasodási tilalmat is, mégpedig ugyanaz az uralkodó: I. Süleyman. Nem véletlenül lett olyam megosztó személyiség Hürrem szultána és vált olyan híressé, hiszen a szultán számtalan törvényt és szokást megszegett a kedvéért. Süleyman 1534-ben alapította meg számára a Haseki címet, mellyel szultánává emelte Hürremet és rábízta a hárem vezetését édesanyja, Ayşe Hafsa Valide szultána halála után. Ezt követően, feltehetőleg még ugyanebben az évben törvényesen feleségül vette, ami világszerte megdöbbenést keltett. Hürremen kívül mindössze négy másik nő (három ágyas és egy szabad muszlim nő) vallhatta magát a szultán törvényes feleségének a Mehmeti törvények óta: Afife Nurbanu szultána (1571), Safiye szultána (1586), Akile Hatun (1622) és Telli Hümaşah szultána (1647). Mint láthatjuk, a házasodás továbbra sem vált szokássá, azonban a lehetőség adott volt.

Az ágyasok kiházasítása

Ahogy egy lány pillanatok alatt bekerülhetett egy hárembe, ugyanolyan könnyedén ki is kerülhetett onnan az oszmán törvények szerint. Egy ágyast nem csak akkor közösítettek ki a háremből, ha viselkedése nem felelt meg az ottani szabályoknak, de a legtöbb esetben erre akkor került sor, amikor az adott ágyas partnerét (egy herceget) kivégeztek. Az Oszmán Birodalomban nem volt meglepő egy herceg kivégeztetése vagy a testvérharcok a trónért, ez legtöbbször egész családja életét megpecsételte. A kivégeztetett hercegeket a hagyományok szerint mindig Bursában temették el (egészen Mustafa hercegig), a herceg esetleges fiúgyermekeit szintén kivégezték, asszonyaikat, lányaikat pedig rend szerint kiházasították, akik így teljesen elfeledetten, megbélyegezve éltek tovább. Amennyiben egy szultán hunyt el, úgy asszonyai, lánygyermekei a Régi Palota háremébe költöztek (legalábbis 1534 óta, ugyanis a szultánok közvetlen családja csak ekkortól élt az Új Palotában, a szultán mellett). Egy szultán egykori ágyasai soha nem lehettek a következő szultánéi, ahogyan egy herceg háremébe sem válogathattak lányokat az apja háreméből, ez tilos volt. A háremben tehát minden szigorúan meghatározott rend szerint működött.

C. Finkel: Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire. 2005.
C. Imber: The Ottoman Empire, 1300-1650: The Structure of Power Paperback. 2009.
D. A. Howard: A History of the Ottoman Empire. 2017.
F. Sümer: Oğuzlar. 2016.
İ. Ortaylı: Private and Royal Life in the Ottoman Palace. 2014. 
L. Peirce: The imperial harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire (Studies in Middle Eastern History). 1993.
L. Peirce: Empress of the East: How a European Slave Girl Became Queen of the Ottoman Empire
N. Bichurin: Collection of information on peoples in Central Asia in ancient times. 2015.