Mahidevran Gülbahar Baş Hatun életrajza
Mahidevran Hatun ezen a napon, 1581. február 3-án hunyt el. A kor statisztikáihoz mérten hihetetlen, hogy 81/83 évet élt, és élettörténete sem volt eseménytelen: korának legközkedveltebb nőalakja volt, akit a legszebb oszmán nőnek tartottak, ám életét a rövid felemelkedés után a küzdelmek, majd a bukás jellemezte. Jelen írásommal Mahidevran életrajzát kívánom bemutatni halálának 443. évfordulója alkalmából.
Korai évei, hárembe kerülése
Mahidevran 1498 és 1500 között születhetett a mai Albánia vagy Montenegró területén. Eredeti neve és családja, ahogyan az a többi ágyas esetében is elmondható, nem ismert. Azok a fikciók, hogy Mahidevran egy cserkesz uralkodócsalád tagja volt, nem igazak. A források teljesen egyértelműen kimondják, hogy egy keresztény családból származik és ugyanolyan rabszolgaként érkezett az oszmán hárembe, mint bárki más. Bár sokan felvetik annak lehetőségét, hogy cserkesz származású, azonban ez a legkevésbé valószínű teória, a hercegnő-elmélet pedig szimplán kitaláció. Egy Melike Chimay nevű nő állítja saját magáról, hogy Mahidevran leszármazottja és hamis dokumentumokkal sajnos rengeteg embert meg is győzött. Mahidevran leszármazottait unokája után nem ismerjük, mint a legtöbb kivégeztetett herceg családja, Mahidevran-é is elvesztek a történelemben. Ne higgyünk tehát ezeknek az állításoknak, a történészek körében teljesen elvetett fikció ez a származás-elmélet.
Az 1510-es években érkezhetett Süleyman herceg manisai háremébe. Köztudott, hogy a hárembe 6-13 éves kor között vittek lányokat, ahogyan az is, hogy Mahidevran először a manisai háremkönyvekben szerepel, korábban semmiképp nem lehetett Süleyman háremének tagja (például Caffában, a herceg korábbi tartományában). A háremben minden lány új, muszlim nevet kapott, ezek zömmel perzsa eredetű nevek voltak és mindnek volt valamilyen jelentéstartalma (az ágyasok külső- vagy belső jegyei alapján kapták új neveiket). Ő a Mah-i-Devran perzsa eredetű nevet kapta, melynek jelentése "az örök szépség", "kinek szépsége sosem halványul", "a szerencse holdja". Több forrás Gülbahar néven is emlegeti, melynek jelentése "tavaszi rózsa". Több forrás szerint Süleyman herceg édesanyja, Hafsa Hatun személyesen választotta ki fiának Mahidevrant szépsége és természete miatt, aki rövidesen, 1515-ben megszülte első és egyetlen gyermekét, Mustafa herceget. Több gyermeke bizonyosan nem született, ezt a források is megerősítik. A manisai háremről fennmaradt egy irat, amely taglalja az összes háremhölgyet, kalfát és szolgálót, aki a háremben élt. Közülük négy, Yasemin, Server, Hubeh és Mahidevran voltak Süleyman ágyasai. Mahidevran, a többi nővel ellentétben 1515 előtt nem kapta meg az anyáknak járó fizetést, ami arra utal, hogy ő először csak 1515-ben szült. A gyakran Mahidevran-nak tulajdonított Raziye szultána 1513 körül született, és bár az "egy ágyas-egy fiú" törvény értelmében akár lehetne Mahidevran gyermeke (lásd: Az egy ágyas-egy fiú törvény In.: Hagyományok és törvények az oszmán háremben), de a fizettségekről ismert információk alapján ez kizárt, továbbá a háremkönyvek sem utalják Mahidevran-t Raziye mellé. Ezen kívül több forrás szerint Raziye édestestvére volt az 1518-ban született Murat hercegnek, aki viszont az "egy ágyas-egy fiú" törvény értelmében semmiképp nem lehetett Mahidevran fia. A valóság az, hogy Mahidevrannak csupán egy gyermeke született, Mustafában volt tehát jövőjének minden reménye.
Gyors felemelkedése
Süleyman herceg első fia az 1512-ben született Mahmud herceg volt, így az ő édesanyja viselhette a Baş Hatun, vagyis "fő asszony" titulusát (lásd: A szultán első asszonya: a Baş Hatun In.: Lehetőségek és korlátok az Oszmán-ház asszonyai számára). Mahidevran ennek elennére viszonylag gondtalan életet élt Manisa-ban. Minden megváltozott azonba, amikor Süleyman 1520-ban szultán lett. A háreme csak 1520 legvégén, vagy 1521 elején érkezett a fővárosba, a Régi Palotába (Eski Saray), ahol a szultáni hárem élt. Ekkor tapasztalhatták csak, hogy a szultánnak már van egy új kedvence, egy ruszin ágyasa, Hürrem, aki máris gyermeket várt. Ez még talán nem sokkolta Mahidevran-t, hiszen eddig sem ő volt az első asszony, Süleyman-nak mindig is voltak más partnerei és gyermekei is voltak. 1521-ben kitört a pestis, amely őszre a Régi Palotát is elérte és Süleyman összes gyermeke belehalt, Mustafát és Hürrem újszülött kisfiát, Mehmetet leszámítva Egy legenda szerint, amikor a pestis elérte a háremet, Mahidevran és kisfia olyan hangosan imádkoztak szobájukban, hogy az egész háremben hallani lehetett. A tragédiának köszönhetően Mustafa lett a legidősebb trónörökös, így Mahidevran Baş Hatun rangra emelkedhetett, így ő lett a szultán legmagasabb rangú ágyasa, a trónörökös anyja. Hamarosan azonban Süleyman, megszegve az "egy ágyas - egy fiú" törvényt, ismét Hürremet kérte, így Hürrem 1532-re 5 fiút és egy lányt szülhetett, míg a szultán teljesen elhanyagolta Mahidevrant és mindenekelőtt közös gyermeküket. , minden idejét Hürremmel és gyermekeikkel tölti. Ez persze nagyon bántotta Mahidevrant, és megalázva érezte magát, sajnálta is a fiát. Ezt követően Musztafa nevelését teljesen átvette Mahidevran, nem kért segítséget a dadusoktól, Musztafa minden figyelmet, szeretetet és törődést kapott tőle. Valide Hafsa Szultána is támogatta ebben, talán azért, mert ő is átélte ugyanezt a saját fiával. Hürremmel nem volt jó a kapcsolata, de soha nem volt fizikai konfliktus közöttük. Összeszólalkozásokra bizonyára lehetett példa, azonban a sorozat túldramatizált eseményei, mint a verekedés, a mérgezés, a Hürremet ért sorozatos támadások vay-gy épp Mahidevran vetélése (soha nem is lett terhes Mustafa után) mind-mind csak kitalációk. Nem beszélve arról, ha hasonlóra sor került volna, az Mahidevran azonnal kiutasításával járt volna a háremből pláne, ha egy terhes ágyast ver meg és veszélyezteti az uralkodó gyermekét, ezért ki is végezhették volna. Miután Mahidevran sosem volt Süleyman szerelme, aligha kegyelmezett volna neki, mégis, ilyesmit egyetlen forrás sem jegyzett fel.
"Sorsdöntő évek"
A megnyugvást végül Mustafa szandzsákba helyezése hozta el Mahidevran számára. 1533-ban fia Manisa szandzsákbégje lett, a szokások értelmében Mahidevran is vele tartott, hogy fia háremét kialakítsa és vezesse. Egy év múlva itt érte őket a hír, hogy Süleyman egy teljesen új rangot hozott létre, a Haseki címet Hürrem számára és feleségül is vette őt. A hír nyilván lesújtotta Mahidevran-t, hiszen tudta, mit jelent mindez: Süleyman nyilvánosan is megmutatta, kit tart a családjának és Hüremmel közös fiait szerette volna a trónon látni. Ezt követően sürgősen támogatókat próbált találni Mustafának, ami nem volt nehéz, mert már gyermekkorában is rendkívül népszerű volt, manisa-i kormányzása idején pedig különösen megszerették az emberek. Mustafa legerősebb támogatója a szultán bizalmas barátja és nagyvezíre, İbrahim pasa volt, aki leveleiben barátjaként emlegette Mustafát. Emellett Mahidevran szoros barátságot ápolt az uralkodócsalád egyik tagjával, Hatice szultánával, Süleyman legidősebb nővérével, akit Manisa-ban ismert meg. Rendszeresen levelezett a szultánával, amelyben a köztük lévő "testvériségről" és az "igazi, őszinte, kedves barátságról és együttérzésről" írt. Ráadásul az államférfiak és a janicsárok mind támogatták Mustafát, még a külföldi nagykövetek is beszámoltak a manisa-i napjairól. A velencei nagykövet így emlékezett Mahidevranra az egyik beszámolójában: "Mustafa édesanyja mindig mellette van, segíti, tanácsokkal látja el, hogy hogyan szerettesse meg magát a néppel, Mustaf népszerűsége tehetsége mellett az édesanyja képességeinek köszönhető. Mahidevran Hatun különös gondot fordít arra, hogy fiát megóvja a mérgezéstől, olyan értesüléseket kaptunk, hogy ő maga készíti el Mustafa ételeit, de legalábbis jelen van azok elkészítésekor és felügyeli a folyamatokat, gyakran ő maga kóstolja elő azokat". Ezt a beszámolót számos legenda követte Mahidevran anyai szerepével kapcsolatosan. Ismert például a "mérgezett şerbet" története, amely szerint, amikor egy szolgáló şerbet-et szolgált fel Mustafának, Mahidevran egy rossz megérzésre hagyatkozva kikapta Mustafa kezéből az italt és a szolgálóval itatta meg, aki holtan esett össze. Ezek a történetek nem bizonyítottak, csupán legendák, azonban nyilvánvaló, hogy Mahidevran anyai tehetségére kívánják felhívni a figyelmet, amely viszont történelmileg igazolt.
Manisai tartózkodásuk alatt Mahidevran új szerepet is vállalt: 1536-ban nagymama lett, megszületett első és legkedvesebb unokája, Nergis-Şah szultána. 1542-ben fordulópont következett be életükben, Süleyman ugyanis felmentette Mustafát Manisa kormányzói tisztségéből, és Amasya-ba helyezte. Ez nem okozott nekik szomorúságot, éppen ellenkezőleg. Manisa a kezdő hercegek tartománya volt, könnyű volt kormányozni, nem volt igazi kihívás. Régen Amasya volt a legvágyottabb tartomány, mert a keleti határ mentén helyezkedett el, viszonylag nagy hadsereggel rendelkezett, itt mutathatta meg igazán egy herceg a kormányzói képességeit, Mustafa és édesanyja bizonyára örültek, hogy a szultán végre értékeli Mustafa munkáját. Másik két unokája, Mehmet herceg és Şah szultána már Amasya-ban születtek. Sajnos életük egyre nehezebbé vált, ugyanis İbrahim pasát 1536-ban kivégezték, Hürrem pedig lánya férjével, Rüstem pasával szövetkezett, hogy eltávolítsák Mustafát.
Bukás
Hürrem és Rüstem eleinte Mustafa minden olyan hibáját jelentették a szultánnak, amelyeket többnyire minden herceg elkövet, miközben tapasztalatokat gyűjt, később hazugságokat is kreáltak róla, kihasználták a katonák Mustafa iránti szeretetét, és elkezdték terjeszteni, hogy Mustafa át akarja venni a hatalmat. Süleymannak éppen ez volt a gyenge pontja, hiszen látta, hogyan győzte le saját apja, Yavuz Selim a testvéreit a janicsárok segítségével, és taszította le apját, II. Bayezid-et a trónjáról, akit később meg is öletett. Süleyman félelme érthető volt, de nem kellett volna pletykákra alapoznia, hiszen egész életében nem akarta megismerni a fiát, mindig elhanyagolta. Végül 1553-ban Rüstem pasa egy levelet kapott Velencéből, amelyben pozitív visszajelzést küldtek arra vonatkozóan, hogy Mustafa korábban segítséget kért tőlük a trón elfoglalásához. Ez elég ok volt Süleymannak Mustafa kivégzésére. Sem a levél hitelessége, sem hamissága nem bizonyított azóta sem, ahogy Mustafa bűnössége vagy ártatlansága sem. Több tényező is arra utal, hogy Mustafa összeesküvés áldozata lett, hiszen Mustafa állítólagos küldötte érdekes módon közvetlenül Rüstem pasának vitte a válaszlevelet, nem pedig Mustafának. A Velencébe küldött levélben azonban valóban szerepel Mustafa pecsétje, ezért sokan úgy vélik, hogy a hírnök Rüstem embere volt, aki ellopta a herceg pecsétjét, és hamis levelet írt. Mások szerint a herceg valóban bűnös volt abban, hogy túlságosan élvezte a janicsárok rajongását. Mustafa legnagyobb hibája valószínűleg az volt, hogy nem vette kellően komolyan Süleyman legnagyobb félelmét a janicsárokkal kapcsolatban, de ezért sem hibáztatható, hiszen Süleyman nem töltött elég időt Mustafával ahhoz, hogy a herceg kiismerje apját.
Süleyman éppen hadjáraton volt, amikor megparancsolta Mustafának, hogy jöjjön az oszmán sereg Ereğli-nél lévő táborába. Mahidevran könyörgött neki, hogy ne utazzon oda, de Mustafa be akarta bizonyítani ártatlanságát az apjának. Az osztrák követ adta a legpontosabb leírást a herceg dilemmájáról: "Mustafa két lehetőség között vacillált: ha apjához megy és dühösen találja, kockáztatja életét, ám ha nem megy, akkor nyíltan felvállalja, hogy lázadást szít a szultán ellen. Végül a bátrabb, de kockázatosabb utat választotta, így elhagyta Amasya-t, hogy apja nem túl távoli táborába menjen. Vagy ártatlanságában, vagy a hadsereg támogatásában bízott, úgy hitte, a hadsereg jelenlétében nem történhet vele semmi rossz." Mustafa herceg kivégzésének körülményeiről itt olvashatsz bővebben: Bűnös volt-e Mustafa herceg? Az Oszmán-ház egyik legvitatottabb kérdése.
Később Mahidevran információkat kapott a táborból, hogy a szultán siketnéma hóhérokat hozatott oda. Mahidevran azonnal levelet küldött Mustafának, hogy meneküljön onnan, de ő nem hitte el, hogy apja kivégezné anélkül, hogy meghallgatná a magyarázatát, ahogy írta, "muszáj azt az utat járnia, amelyre a sors hívja". Mustafa, bízva az apjában, 1553. október 6-án belépett annak sátrába, ahol kezet akart csókolni neki, de a szultán rákiáltott: "Ah, te kutya! Még van merszed üdvözölni engem?". Ekkor előléptek a hóhérok, akik azonnal rátámadtak. Mustafa hevesen ellenállt és elkezdett kifelé rohanni a sárotból. ha elért volna a sátor bejáratáig, a katonák minden bizonnyal mellé álltak volna, azonban az utolsó pillanatban Zal Mahmud ağa-nak sikerült megfojtania a herceget.
A hír hallatán Mahidevran teljesen összeomlott. Ezt követően a szokások szerint Bursába vonult, és ott temette el fiát. Mustafa volt az utolsó kivégeztetett herceg, akit a hagyományok szerint Bursába temettek. Később Süleyman azzal gyanúsította, hogy ő buzdította lázadásra Mustafát, elkobozta tőle minden vagyonát, megvonta járandóságát és elszakította tőle az unokáit, továbbá kivégeztette Mustafa kisfiát, Mehmetet is. Mahidevran teljesen egyedül maradt, nincstelenné vált, a feljegyzések szerint gyakran hűséges szolgái loptak neki élelmet, de, ami talán a legjobban bánthatta: nem tudta befejeztetni Mustafa türbéjét sem. Unokáját, Nergis-Şah szultánát kiházasították, kisebbik unokája, Şah szultána a Régi Palotában volt kénytelen élni azok mellett, akik édesapja vesztét okozták. Végül Nergis-Şah önkényesen elhagyta férjét és visszavonult Bursa-ba nagyanyja mellé.
A megnyugvást Selim herceg könyörületessége hozta el neki. A herceg még apja életében szembeszállt a Mahidevran-t sújtó rendelettel, egy házat vásárolt neki Bursa-ban, melynek állítólag hatalmas virágoskertje is volt. Rendszeres havi fizetést határozott meg számára, valamint megengedte, hogy az unokája vele maradjon. De, ami talán a legfontosabb volt Mahidevran számára: Selim befejeztette Mustafa türbéjét is. Noha Mustafa halála Selim felemelkedését hozta el, Selim Mahidevrannal és elhunyt testvére emlékével kapcsolatos cselekedetei kedves természete mellett arra is utalhatnak, hogy ő is hitt Mustafa ártatlanságában.
Selimnek köszönhetően Mahidevran élete utolsó 15 évét jólétben tölthette. Halála előtt felszabadította összes szolgálóját, majd 1581. február 3-án örökre lehunyta szemeit. Mahidevran hihetetlen kort ért meg, 81-83 éves korában halt meg, túlélve a család minden tagját. Mustafa herceg türbéjében temették el nagy tisztelettel, sírja ma is látogatható. Süleyman balszerencsés asszonyaként is emlegetik, de az emberek szeretetének és tiszteletének köszönhetően sok legenda és kedves történet kering róla. Mahidevran egész élete tele volt aggodalmakkal, megaláztatásokkal és kényszerű harcokkal, de kiemelkedő anyai tehetségének, szépségének és jótékonyságának köszönhetően ma már "az oszmán szívek asszonyaként" emlegetik.
L. Peirce: Empress of the East. 2017.
L. Peirce: The Imperial Harem. 1993.
Y. Öztuna: Kanuni Sultan Süleyman. 2014.
Y. Öztuna: Yavuz ultan Selim. 2006.
Z. Atçıl: Why Did Süleyman the Magnificent Execute His Son Şehzade Mustafa in 1553?. 2016.
N. Sakaoğlu: Bu Mülkün Kadın Sultanları - Valide Sultanlar, Hatunlar, Hasekiler, Kadınefendiler, Sultanefendiler. 2011.
A. D. Alderson: The Structure of the Ottoman Dynasty. 1956.
C. Imber: The Ottoman Empire (1300-1650). 2009.
C. Finkel: Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire. 2005.
S. Faroqhi; K. Fleet: The Cambridge History of Turkey: The Ottoman Empire as a World Power (1453-1603). 2011.
S. Faroqhi: The Ottoman Empire. 2008.