Mehmet, Kösem szultána első fia
419 évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon született meg I. Ahmet szultán és Kösem szultána (ekkor még Mahpeyker Hatun) első közös gyermeke, Mehmet. A népszerű szultána első fiának nagyszerű életet jósoltak és voltak, akik arra számítottak, hogy Ahmet halála után ő veszi majd át az Oszmán Birodalom szultáni tisztét, az élet azonban másképp döntött. Jelen poszt az alig 16 évet élt herceg biográfiáját kívánja bemutatni.
Születése, édesanyja kilétének kérdése
Ahmet szultán 1603 decemberében került trónra, alig 13 évesen. Elsődleges feladata annak bizonyítása volt, hogy az oszmán-vérvonal fenntartása nála biztos kezekben van. Első fia, Osman 1604 novemberében jött világra, néhány hónapra rá, 1605. március 8-án született meg Mehmet herceg. Édesanyja kiléte sokáig kérdéses volt, Mehmet édesanyját sokáig titulálták ismeretlennek, Kösem első fiának a csak 1612-ben született Murat-ot tartották. Napjainkra azonban rendelkezésünkre állnak olyan bizonyítékok, melyek egyértelműsítik, hogy Mehmet édesanyja Kösem volt. Az egyik bizonyíték erre, hogy Kösem 1605 végén (vagy talán 1606 elején) kapta meg a Haseki rangot (és választott egyben új nevet is magának, ekkor lett Mahpeyker-ből Kösem), ez pedig - az eddigi példák alapján - fiúgyermek születését feltételezi. A másik argumentum erre vonatkozóan egy 1611-ből származó követi beszámoló, melyben Simone Contarini kifejti, hogy "a szultánnak két fia van, egyikük hét éves, másikuk hat ... Fiatalsága és termékenysége, valamint az, hogy nőkben nem szenved hiányt arra enged következtetni, hogy hamarosan több fiú fogja követni az első kettőt." A két fiú ekkor Osman és Mehmet voltak, Murat herceg még nem született meg.
Az ellenérvek arra vonatkozóan, hogy Mehmet nem Kösem fia volt, mára megdőltek. Della Valle 1614-ben Ahmet szultán második fiát Şehzade Mahmud-ként jegyezte fel, melyet tévesen Murat herceggel azonosítottak néhányan, aki 1612-ben született. A Mahmud minden bizonnyal a Mehmet félreértett változata volt, nem a Murat-é. Másik ellenérv volt Valier nagykövet 1615-ös beszámolója, aki arról írt, hogy a szultán nem engedi a két idősebb herceget Kösem közelébe annak ambíciói miatt és tudja, hogy Kösem csak ártana a két hercegnek saját gyermekei érdekében. Sokan a két herceget Osman és Mehmet hercegekkel azonosították, azonban valószínűbb, hogy Valier Mustafa-ra, Ahmet öccsére és Osman-ra gondolt. Különösen alátámasztja ezt Valier egyik korábbi beszámolója, ahol egyértelműen leírja, hogy "a szultánnak négy fia van, kettő az élő és kettő a halott asszonyától". Mivel Mahfiruze - Osman herceg anyja - 1612 végén elhunyt nyilvánvaló, hogy ő a halott nő. Mahfiruze másik fia, Bayezid herceg 1612 decemberében jött világra, Mahfiruze a szülést követően tűnt el teljesen a forrásokból, többé sehol nem említik a nevét, ez, és még sok más egyértelműsíti, hogy jóval Oman trónra lépése előtt meghalt (erről bővebben lásd: "A sosem volt Valide": Mahfiruze Hatun valódi élete). Kösem - az élő a sszony- második fia, Murat szintén 1612-ben született, Bayezid előtt.
Fiatalkora, taníttatása
Mehmet gyermekkoráról nem sokat tudni. Ismert, hogy bár külön oktatták és nevelték Osman hercegtől, tanítójuk ugyanaz az Ömer Efendi volt, akiről Osman egyetlen ismert fiát is elnevezte, valamint, aki oly rossz tanácsokkal látta el a fiatal Osman szultánt. Osman-al 1612 után is voltak közös programjai a hercegnek, Kösem szultána ugyanis rendszeresen utazott el a Régi Palotába, hogy ott találkozzon Safiye szultánával, Ahmet nagyanyjával, és ezekre az utakra rendszeresen magával vitte Mehmet herceget, alkalmanként Osman-t is (amíg Ahmet szultán el nem tiltotta tőle).
Mehmet első nyilvános megjelenése nemsokkal apja halála előtt volt, 1617-ben. Ekkor készült el ugyanis teljes egészében Ahmet szultán mecsetkompelxuma, amelynek megnyitójára két idősebb fiát, Osman-t és Mehmet-et is magával vitte. Ahmet még az év végén elhunyt, melyet kaotikus időszak követett. A testvérgyilkosság eltörlése régóta volt központi téma az Oszmán Birodalomban, és bár Ahmet maga is ellene volt és trónralépésekor nem végeztette ki öccsét, Mustafa-t, ámde sosem hozott döntést arról, hogy halála után ki kövesse a trónon (noha ez az oszmán szultánok körében szokás volt, a szultán általában nyilvánosan megnevezte, kit tart örökösének, lást I. Süleyman-t vagy II. Selim-et). Az egyetlen esély Mehmet és öccsei életének megmentésére az volt, ha az öröklési sorrendet örökre megváltoztatják. Kösem éveken át próbálta Ahmet-et meggyőzni erről, feltehetőleg köze volt ahhoz is, hogy Mustafa herceg életben maradt, ám Ahmet halála után ő már tehetetlen volt az ügyben, oly nagy befolyása még nem volt ekkor, hogy ilyen jellegű döntésekbe beleavatkozzon. Nem úgy a Kösem-el szoros szövetségben álló Hacı Mustafa ağa-nak, a fő fekete eunuch-nak, aki befolyásával meggyőzte a Dívánt és az Ulema testületét is, hogy Ahmet helyére a legidősebb élő herceget, Mustafát ültessék, a többi herceg életét pedig kíméljék meg. Így került I. Mustafa a trónra, Mehmet pedig testvéreivel együtt elzárásra a háremben (Kafes). Az tehát, hogy a testvérgyilkosság eltörlése Kösem műve, nem igaz, noha közvetetten köze volt hozzá.
"Mehmet átka"
Keveset tudunk arról a rövid időszakról, amikor Mustafa elsőként trónra lépett és uralkodott, hisz mentális betegsége maitt hamarosan trónfosztották és helyére az alig 14 éves Osman-t ültették. Osman nagyon befolyásolható volt, mely tulajdonsága maitt gyakran hibázott. Osman nem volt népszerű, nem voltak támogatói, nem állt mögötte egy erős édesanya, aki segítette volna, így érthető módon rettegett Mehmet hercegtől (és a jövőben valószínűleg idősödő, többi testvérétől is tartott volna). Mehmet csak négy hónappal volt fiatalabb, édesanyja viszont rendkívül népszerű és befolyásos asszony volt. Kösem addig sosem tett semmit Osman ellen és ő maga is igyekezett jó viszonyt ápolni vele, rendszeresen látogatta a Régi Palotában. Idővel azonban Osman félelmei eldurvultak. 1621 tavaszán személyesen akart hadjáratra indulni, hogy ezzel népszerűségét növelje (az oszmán szultánok ugyanis I. Süleyman óta nem vezettek személyesen hadjáratot), azonban félt Mehmet-et a fővárosban hagyni, attól tartott, hogy Kösem és Mehmet puccsot terveznek majd és elfoglalják a trónt, amíg ő háborúzik. A logikus lépés az lett volna, ha emiatt Osman magával viszi Mehmet-et a hadjáratra, azonban ő olyan megoldáshoz folyamodott, ami örökre véget vetett aggályainak: a hadjárat előkészületei alatt, 1621 januárjában megölette testvérét.
Mehmet halála megrázta Isztambult, a kor és későbbi korok költői gyakran írtak erről az eseményről a lehető legnagyobb megvetéssel a szultán felé. Naima oszmán költő, író például nyíltan elítélte és zsarnoknak nevezte Osman-t, amiért "saját hatalma érdekében mártrírrá tett egy ártatlan herceget, Mehmed Han-t". Az, hogy a költő a Han (ejtsd: hán) kifejezést használta világosan jelzi, hogy Mehmet-et (feltehetőleg Kösem okán) méltóbbnak tartották a trónra, a Han ugyanis a szultánok megnevezése, nevük része volt. A legendák szerint, amíg Mehmet az életéért küzdött a kivégzőivel, elátkozta Osman-t: "Osman! Könyörögni fogok Allah-nak, hogy egész életed és uralkodásod rettegésben teljen és sorsod legyen ugyanolyan, mint az enyém." De nemcsak a hazai, hanem a külhoni szemlélők is mélyen elítélték és megdöbbenéssel fogadták a fiatal szultán cselekedetét. Az angol követ, Sir Thomas Roe egyenesen meggondolatlan, fösvény és a katonái szemében népszerűtlen uralkodónak nevezte őt.
Osman uralkodásának azonban hamarosan vége szakadt. Néhány nappal Mehmet halála után hatalmas hóvihar sújtott le Isztambulra, több ezer ember halálát okozva. Az emberek ezt Allah büntetéseként értelmezték, így Osman népszerűsége elképesztő dinamikában süllyedt. Sikertelen hadjárata után a katonák fellázadtak ellene, melyet később a volt Valide, Halime szultána (és sokak szerint Kösem szultána is) támogatni kezdett. Trónfosztása után brutális módon kivégezték és megcsonkították Osman szultánt. Legenda volt, vagy valóság, de kéétségkívül beigazolódott Mehmet herceg átka.
B. Tezcan: The debut of Kösem Sultan's political carrieer. 2008.
C. Finkel: Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire. 2005.
G. Börekçi: A Queen Mother at Work: On Handan Sultan and Her Regency during the Early Reign of Ahmed I. 2020.
G. Börekçi: Factions and favourites at the courts of Sultan Ahmed I (r. 1603-17) and his immediate predecessors. 2010.
G. Piterberg: An Ottoman Tragedy History and Historiography at Play. 2003.
J. Freely: Inside the Seraglio: Private Lives of the Sultans in Istanbul. 2016.
L. Peirce: The imperial harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire (Studies in Middle Eastern History). 1993.
M. Özgüleş: The Women Who Built the Ottoman World: Female Patronage and the Architectural Legacy of Gulnus Sultan. 2017.
N. Sakaoğlu: Bu Mülkün Sultanları. 2017.