A szultán első asszonya: a Baş Hatun

Hogy hogyan is kerültek a hárembe a nők, arról az ezelőtti posztban részletesen esett már szó. Barangolásunkat most annál a pontnál kezdjük, ahol egy háremhölgyet olyan szerencse ér, hogy anyává válhat. Ez kizárólag két esetben volt lehetséges: ha magától az uralkodótól várt gyermeket, tehát az ő háremébe tartozott vagy, ha egy már szandzsákba, vagyis tartományba helyezett herceg ágyasaként lett várandós. A későbbi I. Süleyman hercegi háreme erre tökéletes példa lesz.

Süleyman herceg, mint a birodalom akkori egyetlen trónörököse Manisában (más néven Saruhan) teljesített vezetői szolgálatot. A dinasztia hagyománya szerint, ha egy herceg eléri a megfelelő kort, apja kijelölhet számára egy tartományt, amit maga a herceg igazgathat, ezzel gyűjtve tapasztalatokat. A hercegeket ekkor édeanyjuk is elkísérte az adott tartományba, feladatuk az volt, hogy a herceget segítsék és háremében tartsanak rendet. Nem volt ez másképp Süleyman esetében sem, édesanyja, Ayşe Hafsa vezette fia háremét Manisában. A manisai háremjegyzékekből tudjuk, hogy Süleyman hercegnek négy ágyastól született gyermeke trónralépéséig: Yasemin-től, Hubeh-től, Server-től és Mahidevran-tól. Esetünkben Mahidevran Hatun lesz a legérdekesebb, akit egyébként maga Ayşe Hafsa választott ki fia számára. A jegyzőkönyvből tudjuk, hogy az előbbi három ágyashoz képest 1515-ig kevesebb napi fizetést kapott. Ez azt bizonyítja, hogy Mahidevran addig nem szült, 1515-ben hozta világra egyetlen gyermekét, Mustafa herceget. Süleymannak korábban született két fia, Mahmud és Murad, illetve egy lánya is, Raziye a három korábbi ágyas valamelyikétől. 

A háremben szigorú szamályok és szokások uralkodtak. Létezett egy ún. "egy ágyas- egy fiú" törvény, amelynek értelmében az adott hercegnek (vagy már szultánnak) egy ágyastól csupán egy fiúgyermeke születhetett. Amennyiben egy háremhölgy lányokat szült, a herceg vagy szultán továbbra is kérethette őt, azonban amint fiút szült, minden intim kapcsolatot meg kellett szakítania az adott ágyassal. Az ágyas innentől kezdve csakis gyermekeivel foglalkozhatott. Így például Mahidevrannak azért született csupán egy gyermeke, mert rögtön az első gyermek fiú lett, így Süleyman többé nem kérethette. 

Süleyman 1520-ban lépett trónra, ezzel háremének élete is gyökeresen megváltozott. Szultánként Süleyman hamar beleszeretett egy ruténiai ágyasba, Hürrembe. Nem sokra rá Hürrem várandós is lett és 1521. szeptemberében hozta világra első fiát, Mehmetet. Ebben az évben azonban tragédiák sorozata történt a háremben. Felütötte fejét a pestis, amely a szultáni háremet is elérte. Rengeteg ember, köztük Süleyman szinte összes gyermeke, Mahmud, Murad és Raziye is meghaltak. Hürrem szüléséig tehát egyetlen trónörököse volt a birodalomnak: Mahidevran fia, Mustafa. Ez a tragédiasorozat Mahidevrannak elhozta a felemelkedést, ezzel ő vált a legidősebb herceg anyjává, az első asszonnyá, vagyis Baş Hatun (ejtsd: bás hátun) lett. 

A "Baş" szó azt jelenti fő, első, legfontosabb stb., míg a "Hatun" egy tiszteletteljes megszólítás volt, asszonyként vagy asszonyomként lehetne fordítani. Nem az a nő kapta meg ezt a rangot, aki legelőször lett a szultán vagy herceg ágyasa, nem is az, aki legelőször szült (hiszen a gyermek lehetett lány is). Az birtokolhatta, aki az aktuálisan legidősebb herceg, vagyis a trónörökös anyja volt. Ez a cím tehát vánodorlhatott az asszonyok között, ha a Baş Hatun fia meghalt, automatikusan elvesztette a titulust és a sorban következő, legidősebb fiú anyja vette át. Süleyman háremében elsőként Mahmud herceg anyja kapta meg, később viszont, amikor Mahmud meghalt és Mustafa lett a legidősebb életben lévő fiú, az ő anyja lett a fő asszony. A Baş Hatun tehát nem egy "sorszám", hanem legidősebb, életben lévő herceg anyjának titulusa ezzel jelezvén, ki a trónörökös és vele ki a leendő Valide (erről a címről később lesz szó). 

Süleyman alatt több változás is történt a háremben: az első és legfontosabb az volt, hogy felrúgta az "egy ágyas - egy fiú" törvényt. Miután a pestisben meghaltak a fiai és egyedül a kisgyermek Mustafa volt életben, Hürrem gyermeke pedig még nem született meg, így nem lehetett tudni, fiút vagy lányt szül, Süleymannak sürgően godoskodnia kellett a fiúutódlásról. A hagyományok szerint Süleymannak újabb ágyasokat kellett volna fogadnia, azonban ő nem így tett: annyira megszerette Hürremet, hogy kivárta gyermeke megszületését, a szülés után pedig újfent őt kérette. Ennek köszönhetően Hürremnek összesen hat gyermeke született: Mehmet herceg 1521-ben, Mihrimah szultána 1522-ben, Selim herceg 1524-ben, Abdullah herceg 1525/26-ban, Bayezid herceg 1527/28-ban és Cihangir herceg 1531-ben jött a világra. Abdullah herceg még gyermekként meghalt, további öt gyermekük azonban megérte a felnőtt kort, Selimből pedig apja halála után szultán lett.

Ettől az újítástól függetlenül Mahidevran asszony megtartotta a Baş Hatun rangját, hiszen a legidősebb életben lévő fiú még mindig az ő gyermeke, Mustafa herceg volt. A Mahidevran és Hürrem közötti konfliktus azonban elkerülhetetlen volt. Mahidevran részéről nem szerelmi bánatról vagy féltékenységről volt szó, egyszerűen sértve érezte magát, amiért első asszonyként mégsem ő kapta meg ezt a kitüntetett figyelmet, Süleyman ráadásul jóval több időt töltött a Hürremmel alapított családjával, első asszonyát és Mustafát némileg elhanyagolta, így Mahidevran féltette fia pozícióját, és vele a sajátját. A két nő legendás rivalizálásáról egy külön posztban fogok részletesen beszámolni.

A Haseki cím eredete és jelentősége

A Haseki (ejtsd: hászeki) cím egy nagyon érdekes és összetett fogalom, amely a szultáni hárem életében áttörő változásokat és eredményeket hozott. Ezt a titulust I. Süleyman hozta létre 1534-ben, kifejezetten kedvese, Hürrem számára. Süleyman édesanyja, Valide Ayşe Hafsa szultána 1534-ben hunyt el betegségben. Mivel így a szultáni hárem felügyelő nélkül maradt kérdés volt, ki veheti át Hafsa helyét. A hagyomány szerint ilyenkor a szultán özvegy lánytestvére, vagy a hárem fő-kalfája (a kalfa a háremhölgyeket vigyázó női szolgáló) vehette át a stafétabotot a szultán megbízásával. Süleymannak azonban egészen más elképzelései voltak: a háremet gyermekei anyjára, Hürremre akarta hagyni.

Mivel Hürrem sem elég rangos, sem elég tapasztalt nem volt egy ilyen nagy feladathoz, Süleyman kitalálta számára a Haseki címet, melynek jelentősége abban állt, hogy ezzel a szultán a született szultánákkal egyenrangúvá emelte Hürremet. Hürrem megszólítása Hürrem Hatun helyett ezt követően már Hürrem Sultan, vagyis szultána lett. Ezzel egyidejűleg Süleyman törvényesen feleségül is vette kedvesét. Sokan keverik a fogalmat olyan módon, hogy a Haseki a szultán feleségét jelöli. Bár a Haseki cím és a házasság is ugyanabban az évben jött létre, a kettőnek semmi köze egymáshoz. A következő két évszázadban szokássá is vált a cím adományozása, de a házaságkötés nem feltétlenül. Így például II. Selim szultán trónralépésével Haseki rangra emelte Nurbanut, majd később feleségül is vette, de ugyanígy III. Murad szultán Safiyét, I. Ahmet szultán Kösemet. Ezzel szemben például I. Ibrahim szultán minden egyes nőt Haseki rangra emelt, aki fiút szült neki, így összesen a háremében nyolc Haseki szultánát jegyeztek fel, azonban csak Telli Hümaşah-t, a negyedik Hasekijét vette feleségül, a többieket nem. Előfordult azonban olyan is, hogy egy szultán senkit nem emelt Haseki rangra. III. Mehmetnek két igen jelentős ágyasa volt, Handan és Halime, de Mehmet az édesanyja, Safiye nyomására egyik nőt sem emelhetett Haseki rangra. Látható, hogy a Haseki cím adományozása nem volt kötelező és nem függ össze a házasságkötéssel sem, Süleyman pusztán a szerelmét akarta bizonyítani a friggyel. 

A Haseki cím amellett, hogy magas rangra emelte az adott nőt arra is szolgált, hogy az uralkodó kijelölje, ki a kedvenc ágyasa, ki kapja a legmagasabb fizetséget és ki az, akivel a szultán tudatosan családot kíván alapítani. A Haseki cím tehát némileg üti az "egy ágyas - egy fiú" szokást is, hiszen a Haseki szultánákkal szinte minden esetben több gyermeket nemzett a szultán. Persze a legtöbb esetben ezeket a nőket már a hercegi háremben kiválasztotta a leendő szultán, hogy mire trónra lép, ő is megalapozzon egy családot és legyen örököse. Így tehát minden herceg a Nők szultanátusának időszakában kiválasztott egy vagy két olyan ágyast, akivel a jövőjét tervezte. Trónralépésével a szultán, ha akarta, Haseki rangra emelhette ezeket a nőket, hercegként ez még nem állt módjukban, a címet csak a szultán adományozhatta. Házasságkötésre minden esetben akkor került sor, ha a szultán nagyon szerette az ágyasát és ezt nyomítékosítandó feleségül vette. A dinasztia szokásjoga szerint azonban a szultán sosem vehetett volna feleségül sem egy rabszolgát, sem egy másik uralkodóház tagját. Süleyman tehát egyrészt azért hozta létre a Haseki címet, hogy Hürrem elég rangos legyen ahhoz, hogy átvehesse a hárem irányítását, és elég rangos ahhoz, hogy Süleyman minden akadály nélkül feleségül vehesse. A szultán törvényes feleségeként és a Haseki cím birtokosaként Hürrem a Valide szultána alatti legmagasabb pozíciót tölthette be, termézetesen a született szultánák mellett. Az utolsó Haseki szultánánk II. Ahmet szultán asszonya, Rabia volt, őt követően a Haseki címet eltörölték.  

Valide Hatun és Valide Sultan

A dinasztia korai évszázadaiban a Valide Sultan titulus még nem létezett, helyette a Valide Hatun (ejtsd: válide hátun) volt használatban. A Valide szó az édesanyát jelöli, így a Valide Hatun itt olyasféle volt, mint Európában az anyakirálynő. Ám a Valide Hatun feladata már jóval azelőtt elkezdődött, hogy fia trónra lépett volna. Ekkoriban még csak egyszerű ágyasok voltak ezek a nők, akik a szultán háremében éltek. Ez idő alatt gyermekeik ellátása és nevelése volt az elsődleges felataduk, majd később egyetlen fiukat (nem lehetett több az "egy ágyas - egy fiú" törvény miatt) elkísérték annak kijelölt szandzsákjába. Itt az ő feladata volt, hogy a fiatal herceg udvartartását kézben tartsa és elkezdje fia háremének kialakítását, az ágyasok között rendet tartson. Amennyiben voltak lánygyermekei a Valide Hatunnak, akkor ők is anyjukkal és fiútestvérükkel tartottak a kijelölt tartományba. A Valide Hatun egyébként pozíciójának csúcsán addig volt, amíg fia szandzsákban tartózkodott, itt viszonylagos szabadsággal foglalkozhatott mindenféle ügyekkel. Erre remek példa egy I. Selim édesanyjáról, Ayşe Gülbahar Hatunról írt beszámoló. Ayşe Gülbahar hetente tartott audienciát Trabzonban, ahol mindenki hatalmas tisztelettel hallgatta szavait. Ahogy aztán Selim egyre idősebb lett és egyre jobban beletanult az uralkodásba, anyja mindinkább háttérbe szorult. Ugyanígy volt ez természetesen az összes többi Valide Hatunnal is. Mikor fiuk trónra lépett a Valide Hatun feladata az lett, hogy a háremet irányítsa. Politikai befolyásuk nem volt, néhány kivételes esetet leszámítva. Természetesen feladataik mellett a Valide Hatunok rengeteget jótékonykodtak és amennyiben volt rá idejük, építkezési projektekbe is kezdtek. Gyakorlatilag a jótékonykodás és építkezés onnantól kezdve jogukban állt, hogy fiukat elkísérték tartományaikba. Emiatt van az, hogy a legtöbb Validének fia egykori szandzsákjában van építészeti emléke. Természetesen, ahogy az idő haladt, a Valide Hatun feladatai is nehezedtek. Korábban az Oszmán Birodalom is kisebb, a főváros és a szultáni palota is szerényebb volt, így a háremet is relatíve könnyű volt rendben tartani. Konstantinápoly elfoglalása után (1453) azonban a hatalmas Régi Palota lett a szultán háremének otthona, ami egy valódi kis város volt a városban. Párhuzamosan a Régi Palotába költözéssel a Valide Hatun politikai befolyása is egyre növekedett, így szépen lassan a Valide hatalmának csúcsa is áthelyeződött, befolyásukat most már nem a hercegi tartományokban élték meg, hanem a fővárosban, fiuk uralma alatt.

II. Bayezid uralkodása során - nem teljesen tisztázott, hogy mikor - létrehozta a Sultan (szultána) titulust, melyet lányai használhattak. A szultána rangnak köszönhetően családjának nőtagjai jóval a többi Hatun (asszony) fölé emelkedtek. A titulust azonban Bayezid nem terjesztette ki saját édesanyjára, I. Selim anyja, Ayşe Gülbahar pedig azelőtt elhunyt, mielőtt Selim trónra lépett volna. Így végül I. Süleyman édesanyja, Ayşe Hafsa lett az első Valide Sultan. Ez a névbeli változtatás a feladatkörökben azonban nem hozott újdonságokat. A Valide Sultan feladata továbbra is a fia birodalmi háremében való rendfenntartás, a szultán családjának felügyelete volt. Hatalmas változást III. Murad uralma hozott a Valide Sultan rang számára. Addig ugyanis a Valide Sultan csupán egy tiszteletteljes megnevezése volt a szultán anyjának, nem volt hivatalos, bejegyzett titulus, mint amilyen például a Nagyvezír volt. Ezek a tisztségek meghatározott feladatkörrel bírtak és nem csak megszólítások voltak, hanem valódi titulusok, tisztségek, melyeket a jegyzékekben olvashatunk egy adott személy neve mellett. III. Murad volt az, aki 1574-es trónralépésekor a Valide Sultan titulust egy bejegyzett, hivatalos ranggá tette. Ez hatalmas előrelépés volt a mindenkori Valide Sultan számára, III. Murad mellett konkrétan Nurbanu szultánának. Innentől szerepe hivatalossá vált, nem csupán a szultán anyja volt, hanem saját jogán Valide Sultan. Korábban a Validék leveleiket, alapítványi irataikat úgy jegyezték, mint például Nurbanu, a szultán anyja, innentől kezdve azonban Nurbanu Valide Sultan lett az aláírás. A III. Murad által létrehozott változások gyakorlatilag a birodalom fennállásának végéig megmaradtak. Ugyanakkor a Valide Sultan idővel elveszítette azt a kiemelt befolyást, amit a 16. és 17. században képviselt. Ekkoriban ugyanis a Validék hatalma sosem látott szinteket ért el. Az alkalmatlan szultánok, a gyermek szultánok és a geopolitikai helyzet alakulása miatt többük volt de facto vagy klasszikus értelemben vett régens. Régensségük lejárta után alapvető szerepük továbbra is fiuk háremének irányítása volt, ám emellett kiemelt figyelemmel fordultak a jótékonykodás és politika felé. A 16. és 17. században nem találni olyan Valide Sultant, akinek ne lett volna politikai szerepe.

Az Oszmán-ház asszonyai számára a Haseki cím és a Valideség jelentette a legmagasabb fokozatot, ahová csak eljuthattak. Egy ideig, ugyanis 1603-ban olyasmi történt, ami addig nem fordult elő: egy gyermek lett a szultán. I. Ahmet mindössze 13 éves volt, amikor elfoglalta a trónt. Ahmet még a körülmetélési szertartáson sem esett át, sosem vezetett szandzsákot, nem volt gyermeke, sem semmilyen tapasztalata. Egyértelmű volt, hogy ez a kisfiú nem fogja tudni rögtön önerőből vezetni a birodalmat, ez a tény pedig forradalmi változásokat hozott: édesanyja, Handan szultána vette kézbe az irányítást és Ahmet tanítójának, Mustafa Efendinek segítsége mellett Handan lett a birodalom első női régense. 

A birodalom történetében az 1600-as évek egy igen zűrzavaros évszázad volt, amely a szultánoknak a hanyatlást, a szultánáknak viszont a felemelkedést hozta el. I. Ahmet 1617-es halálát követően szellemileg sérült öccse, I. Mustafa került trónra, aki mellett édesanyja, Halime szultána és a szultán nagyvezíre, Davut pasa irányítottak. Mustafát kétszer is trónfosztották, Halime az egyetlen olyan Valide, aki ugyanazon fia mellett kétszer is betölthette ezt a rangot. Mustafa második trónfosztása után I. Ahmet legidősebb életben lévő fia, a 11 éves Murad került trónra. Fiatal kora miatt édesanyja, Kösem szultána teljhatalmú kormányzója lett a birodalomnak tíz éven át. Ez azt jelenti, hogy mellette nem uralkodott társként sem a fia tanítója, sem a nagyvezír, kizárólag ő maga. Felnőve Murad saját kezébe vette az irányítást, Kösem ekkor némileg háttérbe szorult ugyan és főleg a jótékonysággal és a háremmel foglalkozott, de a politikai életből nem tűnt el. Kösem olyan erős kapcsolatokat épített ki évtizedes kormányzósága alatt, hogy az állam vezetői és az oszmán haderő is inkább hozzá voltak hűségesek, mintsem magához az uralkodóhoz. Murad 1640-ben bekövetkező halála után Kösem kisebbik fia, a gyönge elméjű Ibrahim lett a szultán, aki ekkor az egyetlen életben lévő hercege volt a birodalomnak. Állapotára való tekintettel Ibrahim mellett Kösem másodszor is kormányzó lett. Ibrahim nem véletlenül kapta neve elé az "őrült" jelzőt, uralkodása megmagyarázhatatlan döntésekkel, kivégzésekkel volt tele, a szultán semmi mással nem foglalkozott, csak a háremével, a birodalom minden vagyonát ágyasai közt osztogatta szét. A nép és az állami vezetés végül megelégelte mindezt, Ibrahimot saját anyja segítségével trónfosztották 1648-ban és legidősebb fia, Mehmet lett a szultán. IV. Mehmet ekkor még csak 6 éves volt, az állami vezetők újfent Kösem szultánát kérték fel, hogy a gyermek szultán helyett irányítsa az államot. Kösem életútja és politikai befolyása egyedülálló a birodalom történetében, főleg ha azt vesszük, hogy mindezt egy hajdani rabszolgalány érte el. Rabszolgából lett a szultán ágyasa, kedvence, majd Haseki szultánája és törvényes felesége is. Összesen négy fiút és három lányt szült I. Ahmetnek, fiai közül ketten szultánok lettek. Kösem így kétszer volt Valide, majd unokáját is trónra ültette, amivel mellette, mint nagyanyja Büyük Valide (Nagy Valide) lett. Mindemellett összesen háromszor nevezték ki az Oszmán Birodalom hivatalos kormányzójává. 

De Kösem nemcsak titulusai miatt kiemelt személyiség, jó érzéke volt ahhoz, hogy megnyerje az embereket. Sokszor osztott szét adományt a rászorulók között, emellett évente ellátogatott a börtönökbe, ahol kiváltotta azokat, akik tartozás miatt töltötték ott büntetésüket. Segített a szegény családoknak kiházasítani a lányaikat, saját szolgálóit két év szolgálat után felszabadította és gondoskodott kiházasításukról. Jótékonysága kétségtelen, azonban fontos megemlíteni azt is, hogy Kösem volt szolgálóit egyfajta kémként tekintette és a hozzá hűséges asszonyokon keresztül tartotta sakkban azok férjeit. Így tehát azon túl, hogy jó szívvel segített sokakon, bizonyos esetekben saját érdekeit is szolgálták ezek a jótékony cselekedetek. Kösem élete során több címet is kapott: minden muszlimok anyja, a nagy Valide szultána, a csodálatos anya, a meggyilkolt anya. Ez utóbbit nem véletlenül kapta, hiszen hatalma olyan nagyra nőtt, hogy Kösem szinte diktátorrá vált, az államférfiak félve hatalmától merényletet szerveztek ellene. 1651-ben, egyes feljegyzések szerint a háremben saját hajával vagy egy függönnyel fojtották meg. Halálának hírére Isztambul három napos gyászba borult. 

Kösemmel azonban nem szűnt meg az Oszmán-ház asszonyainak politikai tevékenysége, Kösem után IV. Mehmet édesanyja, Turhan Hatice szultána lett fia mellett a kormányzó, mindössze 27 évesen. Később Mehmet Hasekije, Emetullah Rabia Gülnüş tevékenysége hasonlított talán leginkább Köseméhez, ő is nagy hatalomra tett szert. A nők egészen az utolsó Haseki szultánáig tartották jelentékeny befolyásukat.

Felhasznált források:

Leslie Peirce - The Imperial Harem, 1993.

Leslie Peirce - Empress of the East, 2017.

Yilmaz Öztuna - Kanuni Sultan Süleyman, 2014.

Necdet Sakaoğlu - Bu Mülkün Kadın Sultanları
Valide Sultanlar, Hatunlar, Hasekiler, Kadınefendiler, Sultanefendiler, 2011.

A. D. Alderson - The Structure of the Ottoman Dynasty, 1956.

Juliette Dumas - Les perles de nacre du sultanat. Les Princesses Ottomanes, 2013.

Colin Imber - The Ottoman Empire (1300-1650), 2009.